Dr. Papp Jenő szerk.: Folia Entomologica Hungarica 24/1-23. (Budapest, 1971)
lóbb szakemberek dolgozták fel, túlnyomórészt a Természettudományi Múzeum kitűnő gárdája. Ha bizonyos is, Hogy minden állatot nem tudunk meghatározni a két terjedelmes kötetre nőtt munkából, hiszen erre a Magyarország Állatvilága cimen folyamatosan megjelenő kiadványsorozat a hivatott, de arra egészen biztosan alkalmas az Állathatározó, hogy az állatvilág bonyolult rendszerébe bevezessen, a helyes útra ráirányítson, és hogy a keresett állat közvetlen rokonsági körébe eljuttasson. A szerkesztő figyelmessége azt is lehetővé tette, hogy a tovább búvárkodni kivánó olvasót az egyes fejezetekhez csatolt irodalomjegyzék segítségével útba igazítsa a további részletesebb tudnivalók felé. A szöveget kitűnő és igen gazdag ábraanyag teszi érthetőbbé és használhatóbbá. Mindkét kötet végén művészi szépségű szines felvételek mutatják be egy-egy állatcsoport jellegzetesebb képviselőit, éspedig minden esetben az eredeti természetes környezetben, ami a munkának egészen különös, életszerűséget kölcsönöz, amit még az is fokoz, hogy sikerült szines képek mutatják be az egyes jellegzetes élőhelyeket is, szinte hivogatva az olvasót, hogy kedvet kapjon valamelyik állatcsoport kiválasztásával a magyar zoológusok sorába beállani. És ha nem is válhat mindenkiből hivatásos zoológus, tág tér nyilik az amatőrök számára is, akik más élethivatásuk mellett szabad idejüket szánják rá arra, hogy a magyar állatvilág feltárásában egy kis részt vállaljanak, amivel nemcsak maradandót alkothatnak, hanem nem is sejtett szépségek és örömök birtokosaivá válhatnak. Őket is hivogatja ez a nagyvolumenü munka. Az Állathatározó külalakjáról, nyomdatechnikai tökélyéről, különösen pedig a szines képek sikerült reprodukciójáról csak a legjobbakat lehet mondani. A Tankönyvkiadó európai színvonalú munkával ajándékozott meg mindnyájunkat ezzel a vállalkozással. Dr. Szelényi Gusztá-DUDICH ENDRE - LOKSA IMRE: Állatrendszertan Tankönyvkiadó, Budapest, 1969. pp. 708. 363 ábra