Dr. Papp Jenő szerk.: Folia Entomologica Hungarica 24/1-23. (Budapest, 1971)
ve véletlenszerű. Igy a szelekciós folyamatnak bizonyos fokát észlelhetjük. A 4. pont a kopula közben, laborkörülmények között a nőstény által lerágott szárnyú himekre vonatkozik, amelyek, ha a vena stridens megsérül, a további udvarlási folyamatból kiesnek (lásd még az 5. pontot). Speciális esetet képviselnek azok az egyedek (5.pont), amelyeknek mindkét szárnya teljes, de a szárnyhelyzetük forditott. KLEE (I96I) elemzi a Locustinea alrendben gyakrabban előforduló forditott szárnyállások eredetét, a szárnyszimmetria kialakulását. Elképzelése szerint eredetileg mindkét szárny egyforma, funkcióra nézve is egyenértékű. A később kialakuló állandó szárnyhelyzetek a szárnyak funkcionális elkülönülése miatt jelentek meg. A kiválasztódási folyamat során a himek közül a hangosabban cirpelő (a fejlettebb hangadószervi differenciált— ságú, elkülönültebb szárnyszerkezetű) került előnybe. Igy rögzülhetett a használt szárnyfelületek állandó helyzete: B/J a Locustinea, J/B a Gryllinea alrendben. Tenyészeteinkben eddig kétszer fordult elő - a Gryllinea alrendben egyébként is ritkább - forditott szárnyhelyzet, a B/J, az Acheta desertus PALL. fajon. Megjelenése nem beltenyésztés következtében fellépő degeneráció, mert a természetben is előfordul. Az aszimmetrikussá vált szárnyaknál - KLEE szerint - ősibbnek a két, egyforma szerkezetű és tetszés szerinti (individuális) helyzetű szárnyat tekintjük. Ilyen értelemben a forditott szárnyállás tulajdonképpen visszautas, amely nem öröklődik, mivel az állandósult szárnyfekvésü (J/B) himek között a forditott szárnyhelyzetü himnek nincs kompetíciós képessége. A forditott szárnyállású him is képes cirpelni,de ez a hang más mint a normális himeké. A tenyészetünkben megjelent ilyen him csak egyedi tenyészetben képes nősténynek "udvarolni", esetleg kopulálni, ugyanis ebben a helyzetben a fajra jellemző általános viselkedésmód dominál. Természeti viszonyok között hivóhangja nem faj specifikus, nem elég erős és elvész a normál hímek hangzavarában (a tapasztalat szerint a hangerőnek a hangmagasságnál fontosabb szerepe van). A normál és forditott szárny-