Dr. Steinmann Henrik szerk.: Folia Entomologica Hungarica 23/1-12. (Budapest, 1970)

változatossága itt alig csökken az esős évszak végéig, illetve a száraz évszak elejéig. A száraz évszak feketére égett szavannája azonban vigasztalan látvány és az ember itt még inkább a vizekre van utalva rovargyűjtésnél. A lelőhelyek leirása 1. Abofour: Ashanti region É: 7.07 - Ny: 1.48, Mag.: 320 m Eéliglombhullató erdőzóna A község közelében, nem messze a Kumasi-Wenchi főútvonaltól, az Opro folyócska völgyében erdőrezervátum fekszik. Az erdő képe lényegesen nem tér el a sokat látogatott Bobiri erdőrezervátumétól. Látogatásunk alatt, erdészeti ellenőrzés mellett, fakitermelés folyt a területen. A rezervátumot átszelő lateri

tut mellett, kis tisztáson, magas lábakon nyugvó erdészház áll. A kis térséget az érintetlennek látszó erdőség magas, zöld falként zárja körül. Az erdészház erkélye két éjszakán keresztül kitűnő lámpázóhelynek bizonyult (petromax lámpa). Beljebb, az ut mentén döntött fatörzsek vártak elszállításra. A fatelepen a még nedvedző rönköktől a korhadékig minden átmenet meg volt található. Az évnek ebben a szakában (április) sok erdei fa hullatja érett gyümölcsét. Az alkoholosán erjedő gyümölcsökön a bogarak tömege gyűlik össze. 1966 április 7-én fülledten meleg, csendes éjszaka volt. Kézilámpával kezemben indultam a fatelepre éjszakai gyűjtésre. Az erdei útra lépve eltűnt az erdészház utolsó fénye is és a csendet szinte hallani lehetett. Az éjszaka neszei, a békák, kabócák, éjszakai madarak és emlősök hangja kristálytisztán hallható volt. Az úttal párhuzamosan kidőlt, már kissé korhadó faóriás a sötétben kétszer akkorának látszott mint valójában. A palánkgyökerek hatalmas lemezei között tarka Tenebrionidák csillantak meg a lámpafényben és a sima kérgen élesen rajzolódtak ki a hosszucsápu cincérek körvonalai. Eltűntek a hosszúlábú nappali ormányosok, melyek a legyek gyorsaságával menekülnek, helyükön a friss vágás