Dr. Steinmann Henrik szerk.: Folia Entomologica Hungarica 23/1-12. (Budapest, 1970)

Zoológiai Múzeumban, akinek ezúton mondunk köszönetet. A fajt eddig Szovjetunióban Szibériában, Kazahsztánban, Észak-Kaukázusban és Bulgáriában (Szófia) gyűjtötték. Gazdanövény köreként a leiró a Rosaceae családot jelölte meg. Az eddig talált egyedeket kizárólag rózsaféléken gyűjtötték. A kifejlett nőstények pajzsa gömb alakú, de a rózsatövisek deformálhatják. A pajzson bemélyedések láthatók. A szine sárgásbarna, vagy világosbarna, esetenként egy-két sötét hosszanti sávval. Magassága 5 mm, átmérője 4,5 mm. A csáp hat, ritkán hét izü. A pajzsok a rózsa ágain és törzsén egyaránt megtalálhatók. Him egyedeket, illetve azok pajzsát sem a leirónak sem nekünk nem sikerült észlelni. A pontos meghatározás csak mikroszkópos vizsgálatok alapján lehetséges. Legfontosabb és egyben legszembetűnőbb bélyeg a lélegzőnyilás barázdájában található két tövis. Az egyéb hazánkban előforduló fajoknál (

Parthenolecanium corni /BOUCHE./, Palae- olecanium bituberculatum /TARG./ stb.) a tövisek száma három. A légzőnyilások nagyok, a hozzávezető barázda alig szembetűnő. A barázdákban 32-46 mirigy található. A test szegélyén egy sertesor van. Az anális nyilas ovális, redukálódott függelékekkel. A faj második lárvastádiumban telel a többéves hajtásokon. Tavasszal megindul a lárvák fejlődése és május végére érik el a kifejlett nőstény állapotot. Junius közepén van a tojásrakás. A tojásokból július elején kelnek a lárvák és a hajtásokon telepednek meg. Kozár Perenc