Dr. Steinmann Henrik szerk.: Folia Entomologica Hungarica 23/1-12. (Budapest, 1970)

Eupithecia catharinae VOJNITS, 1969 SEITZ müvének Geometridae kötetében PROUT (1915) az Eupithecia CURTIS genusz absinthiata csoportjából a következő fajokat sorolja fel: Eupithecia absinthiata Cl., E. goossensiata MAB., E. lunata DIETZE és E.mandschuriaca STGR. (Az E.expallidata DBL.-t nem tartom szorosan e csoporthoz tartozónak.) Megemliti még a knautiatat. melyet GREGSON irt le Lanceshire-ből. Ezt a formát a goossensiata alfajának tekintette, mig DIETZE (1913) az ab- sinthiata-hoz sorolta. Az E. lunata DIETZE és az E. mandschuri- aca STGR. Ázsiában, az Ili ill. az Amur vidékén honos. Középeurópában az E. absinthiata CL. és az E. goossensiata MAB. repül. Mivel nem könnyű a két faj elkülönítése, az emiitett formák taxonómiai értékét tekintve megoszlott a szisztematikusok véleménye. Igy DIETZE (1913) és PETERSEN (1909) nem ismerték el a goossensiata önálló faj voltát. Ezt az álláspontjukat részben az ivarszervek hasonlóságára alapozták, részben pedig arra hivatkoztak, hogy a tenyésztések alkalmával mindkét faj hernyója elfogadta a másik tápnövényét. Vizsgálataim során az első lépés olyan bélyegek keresése volt, amelyek alapján az absinthiata és a goossensiata biztosan elkülöníthető. Munkámat megkönnyítette, hogy a Természettudományi Múzeum gyűjteményében számos, megbizható kutatók neveléséből származó, precizen felcédulázott példány állt rendelkezésemre. Sikerült mind a külső morfológiai bélyegekben, mind pedig a him és a nőstény genitáliák felépítésében olyan állandó eltéréseket találnom, melyek alapján a fenti taxonok jól megkülönböztethetők, és alátámasztják azt a nézetet, hogy két különálló fajról van szó. A tekintélyes mennyiségű magyarországi anyag átvizsgálásakor két, egymástól a külső bélyegek alapján nagyobb nehézségek nélkül elkülöníthető formát találtam. Ezek közül a goossensiataval egyik sem volt azonosítható. Ez várható is volt, mivel a goossensiata hüvös-nedves biotópokon tenyészik, amelyekhez hasonlót határaink között legfeljebb a nyugati határszélen talá-