Dr. Steinmann Henrik szerk.: Folia Entomologica Hungarica 22/1-11. (Budapest, 1969)

ra. Amint a tenyészet és a formikárium nyilasa között átjárást biztositunk, a hangyák tevékenysége azonnal megindul. Ajánlatos földtől mentes és morzsolódásnak ellenálló (pl. Andrásfalvy A féle perlites betonból készült) formikáriumot alkalmazni, ugyanis a hangyák földből és törmelékszemcsékből előszeretettel készítenek a kukorica gyökértetü köré üreges burkoló épitményt, bár sem a gyökértetveket, sem az elsőnek emiitett hangyafajt egyébként, viselkedésükből itélhetően a fény nem zavarja. Ugy látszik azonban, hogy a hangyalátogatásnak egyes esetekben káros hatása is lehet, ugyanis az esetleg f

eherjehiányosan táplált hangyák a kukorica gyökértetvek (elsősorban az L-j_ lárvák) fogyasztására kényszerülnek táplálékuk fehérje-szénhidrát arányának fenntartása érdekében, amit a tenyészetben a szaporodás depressziójából veszünk észre. Természetes körülmények között valószínűleg ez nem fordul elő, mert bőségben találnak egyéb állati eredetű táplálékot, de laboratóriumban ügyelnünk kell rovarral vagy hússal való ellátásukra . Más gyökérlakó levéltetüfajok tenyésztésére is alkalmas lehet a módszer. Pl. búzán jól nevelhető a Tetraneura ulminál valamivel mozgékonyabb Anoecia corni ?. (Thelaxidae). A buza csiranövények gyökerei dus gyökérszőreikkel a szürőpapir felületén jól megtapadnak. Általában azonban a kisebb endo spermiummal rendelkező gabonaszemek a csiranövényt rövidebb ideig képesek csak táplálni. A leirt módszer lehetővé te3zi a kukorica gyökértetü biológiájának kisérleti viszonyok közötti tanulmányozását. Érdekes lehet az év egy részében vagy egész évben föld alatt élő levéltetveknél a szárnyasképzést indukáló tényezők, valamint az uttóbiaknál azon körülmények tisztázása, melyek a telelő alakok kialakulását Irányítják. Az eddigi tenyésztési tapasztalatok alapján ugy látszik, hogy a kukorica gyökértetü esetében a rövid fotoperiodus az alacsony hőmérséklettel együtt hatva alakitja ki az áttelelő alakok morfológiai sajátosságait.