Dr. Steinmann Henrik szerk.: Folia Entomologica Hungarica 22/1-11. (Budapest, 1969)
ROVARTANI KÖZLEMÉNYEK FOLIA ENTOMOLOGICA HUNGARICA (SERIES NOVA) TOM. XXIL 1969. Nr. 4. A kukorica gyökértetű - Tetraneura ulmi L. - eredményes laboratóriumi tenvésztésének módszere Irta: Andrásfalvy Pál. Budapest A levéltetvek laboratóriumi tenyésztésre és megfigyelésre általában igen alkalmasak - feltéve, bogy az adott faj tápnövényét vagy tápnövényei közül valamelyiket legalább néhány napig laboratóriumban fenntartani vagy nevelni tudjuk. Ennek két oka van: a. / A szárnyatlanok a fajok egy részénél centiméteres .lágyságrendü helyváltoztatásra is csak fiatal korban képesek, másoknál mozgékonyak a kifejlett egyedek is, de ezek sem hagyják el a más tápnövényekkel közvetlenül nem érintkező gazdanövényüket. Izolálásuk csak azért szükséges, hogy megakadályozzuk természetes ellenségeik betelepedését és a növény fiziológiai állapotának esetleges romlásakor bekövetkező szétvándorlásukat, azaz a tenyészetek összekeveredését. A szárnyasok természetesen sokkal nagyobb távolságú mozgásra képesek, azonban ezek továbbtenyésztése ugyanazon tápnövényen sok esetben nem is lehetséges, hiszen más tápnövényre migrálnak. A tenyészet tehát jól szemmeltartható, a kevésbé mozgékony fajoknál pedig az egyedek viselkedése is kellően figyelemmel kisérhető. b. / A nemzedékek gyorsan követik egymást. Általában 20 nap elegendő egy nemzedék kifejlődéséhez, így az ökológiailag beállt változás hatását a szaporitás mértékében és a kifejlődő egyedek milyenségében (szárnyas vagy szárnyatlan) kellő időben mérni tudjuk, a nagy példányszámok pedig statisztikai értékelésre nyújtanak lehetőséget. FoL Eni. Hung., XXII. 1969. 43