Dr. Steinmann Henrik szerk.: Folia Entomologica Hungarica 22/1-11. (Budapest, 1969)

ROVARTANI KÖZLEMÉNYEK FOLIA ENTOMOLOGICA HUNGARICA (SERIES NOVA) TOM. XXIL 1969. Nr. 4. A kukorica gyökértetű - Tetraneura ulmi L. - eredményes laboratóriumi tenvésztésének módszere Irta: Andrásfalvy Pál. Budapest A levéltetvek laboratóriumi tenyésztésre és megfigyelésre általá­ban igen alkalmasak - feltéve, bogy az adott faj tápnövényét vagy tápnövényei közül valamelyiket legalább néhány napig laboratóri­umban fenntartani vagy nevelni tudjuk. Ennek két oka van: a. / A szárnyatlanok a fajok egy részénél centiméteres .lágyságren­dü helyváltoztatásra is csak fiatal korban képesek, másoknál moz­gékonyak a kifejlett egyedek is, de ezek sem hagyják el a más tápnövényekkel közvetlenül nem érintkező gazdanövényüket. Izolá­lásuk csak azért szükséges, hogy megakadályozzuk természetes el­lenségeik betelepedését és a növény fiziológiai állapotának eset­leges romlásakor bekövetkező szétvándorlásukat, azaz a tenyésze­tek összekeveredését. A szárnyasok természetesen sokkal nagyobb távolságú mozgásra képesek, azonban ezek továbbtenyésztése ugyan­azon tápnövényen sok esetben nem is lehetséges, hiszen más tápnö­vényre migrálnak. A tenyészet tehát jól szemmeltartható, a kevés­bé mozgékony fajoknál pedig az egyedek viselkedése is kellően fi­gyelemmel kisérhető. b. / A nemzedékek gyorsan követik egymást. Általában 20 nap ele­gendő egy nemzedék kifejlődéséhez, így az ökológiailag beállt változás hatását a szaporitás mértékében és a kifejlődő egyedek milyenségében (szárnyas vagy szárnyatlan) kellő időben mérni tud­juk, a nagy példányszámok pedig statisztikai értékelésre nyújta­nak lehetőséget. FoL Eni. Hung., XXII. 1969. 43

Next

/
Oldalképek
Tartalom