Dr. Steinmann Henrik szerk.: Folia Entomologica Hungarica 22/1-11. (Budapest, 1969)

napokban különböző éger fajok összeszőtt levelei között táplálkozik, majd báb állapotban telel át. Egyes adatok utalnak arra, hogy nyiren és füzön is megtalálható. A régi magyar faunisztikai irodalom idézett lelőhelyei (PRH) határainkon kivül vannak. A „Prodromus Lepidoptera Slovenska" Iglóról és Eperjesről emliti. (Ezeket az adatokat azonban, Dr.KOVÁCS LAJOS szerint fenntartással kell fogadnunk, mert átvett adatok.) Biztos lelőhelynek tekinthető a Liptói havasokban Árvaváralja (Oravsky Podzámok), mert ott a „Prodromus" szerzője 3ajátmaga gyűjtötte. A faj Ausztriában viszont igen elterjedt és Stájerországban is sok helyen fogták. Az irodalomból és a Természettudományi Múzeum gyűjteményéből ismert lelőhelyek közülük az egyik közvetlenül a magyar határ közelében van (Kohfidisch, 1957.VI.19. ISSEKUTZ L.). Aligha kétséges tehát, hogy a Nyugat-magyarországi előfordulása az alpesi elterjedési területnek a keleti határát jelzi. Nyilvánvaló ezekután, hogy a testaceata a Kőszegi hg.-ten honos. Valószínű, hogy a Soproni hg.-ben és a Vendvidéken is előfordul. A Természettudományi Múzeum gyűjteményében van ugyan egy „Budapest, PÁVEL" oimkével ellátott példány, ezt azonban ujabb adat nem igazolta és a biotóp sem felel meg a faj igényeinek, a cédula tehát Dr.KOVÁCS LAJOS szerint feltétlenül tévesnek nevezhető Rézbányai Lászl6 A Telia Latreille, 1804 génusz (Heteroptera, Veliidae) Kárpát medencei fajai* - Species of the genera Velia Latreille, 1804 (Heteroptera, Veliidae) in the Carpathian Basin 1941-ig Európában a Velia poloskagénusznak mindössze 2 faját (

V. currens (PABRICIÜS),1794, és V. rivulorom (FABRICIUS),1775) tartották nyilván. HOBERLANDT 1941-ben két uj fajt (

V. pelagonensis

, 1 A Növényvédelmi Szolgálat Központi Karantén Laboratóriuma Előrejelzési Központjának tudományos közleményei, No.12.