Dr. Steinmann Henrik szerk.: Rovartani Közlemények (Folia Entomologica Hungarica 18/1-17. Budapest, 1965)

kis folt található a helyén (lT.ábra). A tojócső végén kimetszesnek nyoma aines, a lábakon aárga sáv húzódik végig. A fiatal példányok világosabb, az idősek sötétebb sárgásbarnák, szárnyjegyük fehéressárga, az idősebbeknél az alsó oldalon piszkosfehér, a felaő részen sárgásbarna. 33-41 mm. méridionale (SELYS) 34 (33) A toroldalon a középső fekete sáv megtalálható, olyan, mint a 19. ábra. A tojócső végén kis kimetszés van (29.ábra), mely sokszor alig,vagy egyáltalán nem látható. A lábak, a csipők és tomporok kivételével teljesen feketék. A fiatal példányok világosbarnák, toroldaluk éa szárnyjegyük fehéressárga, az idősebbek sötétbarnák, toroldaluk barnássárga, szárnyjegyük barna. 35-39 mm. sanguineum (MÜLL. ) A Sympetrum pedemontanum pedemontanum (ALLIONI) a terület egyik legérdekesebb szitakötőfaja, a 44,5 - 45,5 északi szélességi körök között él, a szerzők egybehangzó véleménye szerint mindenütt montán faj. Csupán az Uralontuli területeken, elterjedéaének legészakibb határán ismeretes egy-két síkvidéki lelőhelyről. Hazánk elterjedési területének déli határán fekszik, mégis sikvidéken fordul elő nálunk. Tapolcafőn a 12-es területen, Pápán a halastó melletti vizenyős területen (a tó K-i oldalán) és a müutra merőlege8 árokban él. Előkerült Magyaróvárról (Haláazi ut, 1963.VIII.1., Lajta-part, Magyar-tanya, 1963.VII.30., VIII.3., 4., leg. BENEDEK: 13 ff, 9 ?) éa Csaholcról (Tur-psrt,1963.7111.25., leg. BODOR) ie. A faj BERTENEP (1915-19) azerint elmocaarasodó területeken és tőzeglápokban fejlődik. A Tapolca melletti előforduláai helyek elmocsaraaodó területek, a Lajta melletti előfordulása azonban igen meglepő áa jelenlegi ismereteink szerint nem tudunk magyarázatot adni rá. Tapolca melletti élőhelyein 5-15 cm-ea a vizboritáe, a 12. területen caak