Dr. Steinmann Henrik szerk.: Rovartani Közlemények (Folia Entomologica Hungarica 18/1-17. Budapest, 1965)

ökológiai, etológiai és állatföldrajzi vizsgálatok palearktikus Scelionidákon (Hym.) Irta: Dr. Szabó János Barna » Országos Közegészségügyi Intézet, Budapest A vizsgált anyag két alcsaládba, 5 nemzetségbe és hét fajba tartozik. A szerző Összesen 644 példányt vizsgált meg. Az irodalmi adatok szerint póktojésből nevelhető Baeus semi nulum HAI. 259 példányát határozta meg. Burychron faj, egy ivaros nemzedéke is lehet. A himek rendkívül ritkán gyűjthetők, repülési idejük július-augusztus. Az anyag zömmel rostálás, futtatás révén került elő. Hálózassál nagyon ritkán gyűjthető. Feltevései szerint valószinüleg kozmopolita faj, mert Európából, Afrikából és Délamerikából (Tucumán, Patagonia) is előkerült. Futtatható xerophil, pusztafüves lejtők gyeptégláiból, fűzfák tövéből, tölgyesek avarából. Bulgáriából származó példányokat BIRÓ LAJOS lucfenyvesek talajából rostálta. Rendkívül ritkán gyűjthető faj a Thoron metallicus CURT. Gazdaállatát sem ismerjük. A szerző 14 példányt határozott meg. Március, április és október hónapokban gyűjtötték hálózassál. Tipikusan stenochron faj a Psilanteris bicolor KIEFF. 48 példány állott a szerző rendelkezésére, melyből a him-nőstény gyakorisági arány egyenlő volta derült ki. A himek július elejétől szeptember végéig repülnek. Gyakoribb homokos területeinken. Gazdaállata ismeretlen, valószinüleg sáska-tojás parazita. Igen széles ökológiai valenciáju faj a vizsgálatok szerint az Anteris bilineata THOMSON. Előfordul még 2000 méter magasan is. Kiderült, hogy eurychron faj. A szerző rendelkezésére álló 108 példány alapján megállapította, hogy a nőstények háromszor gyakrabban gyűjthetők