Kovács I. Endre szerk.: Rovartani Közlemények (Folia Entomologica Hungarica 16/22-30. Budapest, 1963)

módszerek bevezetése fűződik nevéhez. A második időszak további kiváló kutatói PÁSZTOR ISTVÁN, BAKÓ GÁBOR, KADOCSA GYULA, GYÖRPFY JENŐ, GRÓP BÉLA és RÉVY DEZSŐ voltak a mező- és kertgazdasági kártevők,GYÖRFI JÁNOS az erdészeti rovartan vonalán, ÖRÖSI PÁL ZOLTÁN pedig a méhek életére és ellenségeikre vonatkozó kutatásaival nevét világszerte is ismertté tette. E kutatók természetesen szoros összhangban dolgoztak a rendszertani kutatókkal, sőt mondhatni azok munkái képezték kutatásaik alapját. A kollektiv munka kialakulását elsősorban a Rovartani Társaság tette lehetővé. Ebben az időben folytak CSÍKI ERNŐ madárgyomorvizsgálatai, melyek évtizedeken át „Biztos adatok madaraink táplálkozásáról" cimen jelentek meg az „Aquila"-ban. E vizsgálatokkal CSÍKI tisztázni kivánta, hogy madaraink milyen mértékben fogyasztanak káros és hasznos rovarokat. JABLONOY/SKI és munkatársai, illetve tanítványai, a XX. század első felében a legfontosabb hazai rovarkártevők életmódját és az ellenük való védekezést az akkori kívánalmaknak és lehetőségeknek megfelelően kidolgozták. A két háború és a gazdasági válságok természetesen nemcsak a mezőgazdaságot, hanem az alkalmazott rovartant is nagyon hátráltatták kibontakozásában. A kutatások gazdasági jelentősége ebben az időszakban főleg a gyümölcs és szőlő kártevőinek leküzdése terén nyilvánult meg. A szántóföldi növénytermesztésben csak egyes nagyobb gazdaságok vezették be az alkalmazott rovartanban elért kutatások eredményeit. Azonban a legjobb gazdaságokban is csak egy-egy lóvontatásu rovarfogó v. lóvontatásu permetezőgép dolgozott. A parasztgazdaságok növényvédelme pedig egészen jelentéktelen volt. A háború után, a jelenlegi korszakban, a nagy változások tették komoly népgazdasági jelentőségűvé a rovartani kutatásokat. Mint minden államban - Észak-Amerikától kezdve a nyugati országokig - nálunk is az 1547-beh megjelent burgo-