Kovács I. Endre szerk.: Rovartani Közlemények (Folia Entomologica Hungarica 15/14-32. Budapest, 1962)

gyon kedvezőnek mondható a fajok száma. Homok, s ezen egyhangú gabona, kukoricatáblák veszik körül, a legközelebbi akácerdővel boritott dombok több kilométernyi távolságra fekszenek. Ugyancsak a nagy távolság miatt nem jöhetnek számitásba az Alagi-major felé húzódó nedves rétek sem. Itt tehát egy szigorúan körülzárt, élesen elhatárolt biotópról van szó, melynek határai a hegy határaival együtt lezárulnak. Legfeljebb arról lehet szó, hogy a jól repülő, mozgékony lepkékből egy-két faj esetleg berepülhet a távolabbi helyekről . A felsorolandó fajok közül külön kivánom _smertetni a ritkábbakat. Nem könnyű eldönteni,mely fajok tekintendők ennek, hiszen a ritka szó relativ fogalom, mert az egyik vidéken ritka állat a másikon egészen közönséges lehet. Az utolsó évek fénycsapda-vizsgálatai ezen a téren nagy meglepetéseket hoztak, nem egy majdnem kihaltnak vélt lepkefaj nagy számmal került elő. Erre való tekintettel csak azokat a fajokat vettem fel a ritkák közé, melyek országos, egyik-másik palearktikus viszonylatban is ritkáknak mondhatók, s csak kivételesen szerepel néhány olyan, mely másutt nagyobb számban gyűjthető, de Póton mindenesetre a ritkaságok közé tartozik. Ugyanitt kivánom ismertetni azt a néhány ritka fajt is,mely nem Pótról, hanem a másik két itt tárgyalt lelőhelyről, Vácrátótról és Alagi-major területéről került elő. A felsorolandó fajok közül 2 nappali, 1 szender, 5 szövő, 4 araszoló, a többi éjjeli bagolylepke. Többségük déli jellegű állat, 2 északi, s néhány középeurópai faj akad köztük. A fajokat csoportjukon belül nem rendszertani, hanem repülésük időpontjának sorrendjében ismertetem, mig az ezt követő felsorolásban a fajokat rendszertani beosztásban közlöm. Az egyes fajoknál ismertetem a gyűjtések időpontját. Ahol szükségesnek tartottam, az adatokhoz külön megjegyzést fűztem. Az adatok Összeállitásánál saját fóti lepkéimen kivül a