Kovács I. Endre szerk.: Rovartani Közlemények (Folia Entomologica Hungarica 15/14-32. Budapest, 1962)

lyó szerves mészkőből alakult ki. A tető un. helvetien kavicsos mészkő, oldalait a hegytömeget dominánsan alkotó ősmaradványokról elnevezett bryozoás mészkő tölti ki. Pót felé eső végén vulkáni eredetű pyroxenandezit-tufát, felső végén rlolit-tufát találunk. A hegy észak és délnyugat felé lankásan lejt,mig keleti és északkeleti oldalain meredeken ereszkedik lefelé. E dőlések részben tektonikus eredetűek, részben a pannon tenger áramlásának következményei. A lankás oldalt és a hegyet átszelő árkokat a szél homokkal temette be, s hogy a Somlyó, mint a környék sok más dombja, nem tárolódott le, ezt geológiai szerkezetének, mészkövének és tufáinak köszönheti. A vasútvonal és a hegy között 4-500 méter széles, részben fásitás alatt álló terület húzódik el. Pótujfalu határában a hegy felé haladva, ritka akácos között, füzbokroktól övezetten kis tavacskát találunk, a fótiak kedvelt horgászó és fürdőző helyét. Porrásokból táplálkozik. Ilyen források és talajvizek tartják nedvesen a dél felé, egészen az Alagimajorig húzódó réteket. A hegy időjárási viszonyai megfelelnek az Alföldön mért átlagnak azzal a különbséggel, hogy a nyári éjszakai lehűlések jóval mérsékeltebbek. Eltérés mutatkozik a hegy alja, a kopár tetők és a lankás oldalak hőmérséklete között is. Előbbi kettőn erősebb a lehűlés, mint az erdővel boritott oldalakon. Itt jóval kiegyensúlyozottabbak a hőmérsékleti viszonyok, ami az erdőkben természetes is, hiszen a nap besugárzása tompitottabb, mig az éjszakai és hajnali lehűlés jóval enyhébb. Mikroklima mérések a hegyen még nem folytak. Hiányosság ez, mert a talajmenti levegőréteg éghajlati jelenségei, a lankás lejtők, a csupasz sziklák, árkok és meredekek talajának felmelegedési, lehülési, hőelnyelő és hőkisugárzó viszonyainak ismerete talán feleletet adna a hegy flórájának s ezzel szorosan Összefüggő lepkefaunájának ismertetésénél néhány eddig még ki nem deritett kérdésre.