Kovács I. Endre szerk.: Rovartani Közlemények (Folia Entomologica Hungarica 13/1-14. Budapest, 1960)

rovaraira vonatkozó ismereteinket. Ennek sikerültét lényegesen elősegítette az a körülmény, hogy Erdély

} a Déli-Kárpátok és Dobrudzsa szines egyenesszárnyú világának kikutatásában jelentékeny munkásságot végeztek - román szerzőkön kivül - más, elsősorban magyar, német és angol kutatók is,mint pl. Privaldszky_János, Herman_Ottó, Pung^r_Gvula-Szilády_Zoltán, R. Ebner, W

i

_Ramme, Malcolm^Burr, hogy csak a lényegesebbeket említsük. /Az egyébként is rövid irodalomjegyzékből többek között éppen Frivaldazky és Szilády munkái is hiányoznak./ A 4 rendnek megfelelő,külön éltalános részekben a külső és belső morfológián kivül helyet kaptak a szaporodással, fejlődéssel, ökológiával, paleontológiával, faunaeredettel, gazdasági jelentőséggel és a konzerváláBsal foglalkozó fejezetek is. A rendszertani részekben a csalódok, nemek, majd a fajok rövid határozótáblázatai után fajonként követik egymást a fonto8abb szinonim nevek, rövid fajleirés, biotóp megjelölés, földrajzi elterjedés, végül a romániai lelőhelyek. Sajnálatos, hogy az egyébként igen tetszetős kiállítású, tipográfiailag is kifogástalan könyvbe néhány kezdetleges habitusrajz /pl. 110., 118. ábra/ is bekerült*, A romániai Orthopterák ezen jól sikerült kézikönyve bizonyára ki fogja bővíteni a romániai orthopterológusok körét , azonban román nyelve miatt a környező országok szakemberei csak korlátozott mértékben tudják használni. K

i

_Harz-nak Németország Orthoptéráiról szóló kézikönyve tulajdonképpen a néhány évvel korábban megjelent „Die Geradflügler Mitteleuropas" cimü könyv tömörebb változata. Elmaradtak a Németországon kívüli fajok, rövidebbé váltak a leírások, különösen az ökológiai, etológiai réezletek. Az Orthopterák mind a négy rendje előtt igen rövid általános rész /teetfelépitéa, életmód,gyűjtés és preparálás/ van, amelyet igen bőséges irodalomjegyzék követ. Az irodalomjegyzékek jelentékenyen tulmennek a németországi vonatko-