Kovács I. Endre szerk.: Rovartani Közlemények (Folia Entomologica Hungarica 12/1-39. Budapest, 1959)

még: Alsószölnök, Felsőszölnök, Iepánk, Kétvölgy, őriszentpéter, Rábatótfalu, Szalafő /Fekete-tó/, és Szentgotthárd /Zs a ai gy. ie. Faunisztikai eredmények. A területen eddig gyűjtött 263 nagylepkefaj legérdekesebbjeiről a Rovartani Közlemények XI. /II./ kötetének 449456. oldalain számoltam be. Az akkor részletesen tárgyalt, jórészt raagaBhegyvidéki fajokra /

Scopula uabelaria Hbn., Ca- localpe undulata L.

, Eustroma reticulata Thnbg., Dysstroma truncata Huf

n

., Macaria signaria Hbn

., Gnophos dilucidarla Schiff./ bővebben itt nem térek ki. összefoglalásként megállapíthatjuk e fajokról, hogy mivel az alpesi fauna tagjai, hazánk állatvilágában figyelemreméltó szerepet töltenek be. A magyar lepkefauna egyik igen érdekes középhegységi faja, a Limenitis popull L. elterjedt a Vendvidéken. A Grajka-völgyben június első hetében mindenfelé látható, főleg o*-ek. ç-t egyet láttam, de nem tudtam megfogni. Tápnövénye, a Populus tremula gyakori a területen. Szintén a nappali Jepkók sorából érdeméé megemlítésre a galaeochrysophanus hlppothoë L., ez a nálunk határozottan nyugati elterjedésü éllat, mely a Macullnea nauslthous Bgstr.-rel együtt a dunántúli láprétek jellemző eleme. A Vendvidék láprótjein júniusban a hlppothoë szinte dominál, aausithouBt ellenben eddig csak egyet találtam./Közbevetőleg megemlíthetem, hogy a Kisalföld ós a Bakony határén fekvő Pápa láprétjein éppen fordított a helyzet: ott a nauslthous gyakori s a hlppothoë látható igen gyéren./ A lápréteknél szárazabb hegyi réteken a Clossiana selene Schiff, /nálunk inkább nyugati és középhegységi elem/ él nagyobb számban. Ritkább nappali lepkefaj rétjeinken a Collas myrmidone Esp. is. Nevezetes hegyvidéki állata területünknek az Erebla aethiops Esp., melyet eddig