Kovács I. Endre szerk.: Rovartani Közlemények (Folia Entomologica Hungarica 12/1-39. Budapest, 1959)
ket találunk. Aljnövényzetükben a nedveeeégigényee fajok vannak túlsúlyban, pl. Oxalls acetosella , Impatiens noll- tangere . Az 1957. augusztus 25-én végzett kvantitatív felvétel alapján domináns faja az Ortholita plumbaria /15,0 %/, szubdomináns az 0. moeniata /10,0 %/. A hegyvidéki elemek száma 20,0 %, közülük legfontosabb az Bustroma reticulata . Csarabo8 erdeifenyves /Dicrano-Pinetum callunetosmn/. Nagy területeket borit a dombok kavicsos, száraz tetején. Lombkoronasziiit je úgyszólván elegyetlen erdeifenyő, aljnövényzete ugyezólván elegyetlen Calluna vulgaris . As 1956. június 17-1 felvétel ezerint a dominancián két faj, a Ja8pldla deceptoria és a Colobochyla sallcaliB osztozik /10,1-10,1 %-kal/, szubdomináns egy fenyőn élő faj, az Bllopla fasolaria 8,4 %-kal. Különben Is feltűnő itt a fenyőn élő állatok aránylag nagy száma /14,7%/,az elegyetlen fenyvee miatt. A nagyszámú hegyvidéki fajból /34,3 %/ a G. undulata-t, M. eigmaria-t és G. dllucidariat érdemes külön megemlíteni. Erdeifenyves láperdő /Dicrano-Pinetum mollnietosum/. Vizzáró réteg esetén a dombok tetején ie felgyülemlik a talajvíz. Ilyenkor a láperdő és az erdeifenyves közötti átmeneti erdőtipus jön létre, melyben az erdeifery£ uralkodik ugyan, aljnövényzetében viszont a nagy nedveeeégigányü Moli- nia arundinacea tipusalkotó. 1957.június 23-án kvantitatív felvételben szinte abszolút dominanciával szerepelt a Jaspldia pygarga /40,5 %/, a szubdomináns Boarmia extersaria csak 11,3 %-ot ért el. A fenyőn élő állatok aránya itt is magas /10,7 %/ s itt érnek el legnagyobb %-ot a hegyvidéki elemek /37,8 %/, köztük pl. az Anaplectoldes praslna , Eugraphe sigma , Apamea crenata , Bomo- locha cra88alis , Calocalpe undulata , Macaria signarla . Pyrola-erdeifenyves típus /Dicrano-Pinetum typlcum/. Érdekes, átmeneti állományban végeztem az 1957. augusztus 21-1 felvételt. A lombkoronaszint erdeifenyőből állt, de a
