Kovács I. Endre szerk.: Rovartani Közlemények (Folia Entomologica Hungarica 12/1-39. Budapest, 1959)

lés kezdetén a páraás és a peterakáe ideje alatt a viz köze­léből nem távozik nagyobb távolságra és szülőhelyére minden esetben visszatér. A peték lerakása után kóbor életmódot folytat, amikor tekintélyes távolságokat is bekalandozik. Elterjedési térképeim egyik hiányossága, hogy nem idő differenciáljában ábrázoltam as elterjedéet. A kettős térké­pek összeállításához szükséges adatmennyiség, azonban nem állt rendelkezésemre. Néhány esztendő múlva,rendszeres gyűj­tések után, remélhetőleg kielégítő képet lehet erről nyújta­ni. Az ehhez szükséges adatgyűjtésben nagy segiteéget jelen­tene, ha amatőreink közül számosabban gyüjtenének Bzitakötőt is. Különösen külföldi párhuzamban feltűnő,hogy amatőr ódon­tologueaink száma még a féltucatot sem éri el. Az elterjedési térképek máeik hiányossága,hogy nem ren­delkezik szintvonalakkal. Azonban ebben a kis formában csak nagyobb szintkülönbségü vonalak ábrázolása lett volna lehet­séges,ami - figyelembe véve hazánk átlagban kis szintkülönb­ségü domborzatát - megnehezítette volna a tájékozódást, za­varta volna az áttekinthetőséget. A földrajzi fokhálót /ezé­lességi és hosszúsági körök/ és hazánk vízrajzát ismerőnek elegendő útmutatással szolgál ez az ismertebb tavakat.folyó­kat feltüntető megoldás. A lelőhelyeket körökkel jelöltem, amelyek a valóságban kb. 15 km-es átmérőjű.körzeteknek felelnek meg. Ennek megfe­lelően a torzítások elkerülése végett egy jellel láttam el a 15 km-en belül elhelyezkedő lelőhelyeket. így 287 gyűjtőpont helyett csak 155 került a térképekre. Az összesítő térképen feltüntettem a hazai szitakötő-fa­una jelenlegi kutatóttságának ábrázolását az egyes lelőhe­lyekről előkerült fajok mennyiségének kifejezésével. Vagyis, hogy egyes lelőhelyről hány faj került elő? A kutatottsági fok arányai azt mutatják, hogy hazánk egyik-másik részében megfelelő, egyéb helyeken uj vagy további kutatásokra szo­rul .

Next

/
Oldalképek
Tartalom