Kovács I. Endre szerk.: Rovartani Közlemények (Folia Entomologica Hungarica 12/1-39. Budapest, 1959)
A fajok szintbeli hovatartozása az irodalom alapján /főleg Abaf1 és Bergmann/ feltételezett tápnövények szintbeli elhelyezkedéséből adódik. Egy példával megvilágítva: Tegyük fel, hogy felvételezés alkalmával 4 fajt /A, B, C és D/ gyűjtöttem. A faj a gyűjtött egéaz lepketömeg darabszámának 30 %-át, B faj 20 %-át, C faj 10 %-át és D faj 40 %át tette ki. A faj tápnövénye Fague , B faj tápnövénye Quer cus , C faj tápnövénye Asperula és D faj tápnövónye Carex.Miután a Fagus és Quercus lombkoronaszinti, Asperula és Ca rex gyepszinti növények, a lepkefajokat e szerint különválasztva és % értékeiket összeadva megkapjuk, hogy a gyűjtött egész lepketömeg 50 %-ának a lombkoronaszintben, 50 %-ának a gyepszintben van a tápnövénye. A fenti alapon készített kimutatásból megtudjuk, hogy a felvételbe került állatok produkciósbiológiai szempontból milyen arányban foglalnak helyet az egyes szintekben. Ennek gyakorlati szempontból nagy a jelentősége,mert a lombkoronaszint esetleges kárositóit pontosan ki lehet vele mutatni. A további kutatások folyamán hazánk minden jelentősebb erdőtársulására megkíséreljük kidolgozni az egészségéé tenyéezeti viszonyok között található lepketömeg szintbeli eloszlását , ellenőrző felvételekkel pedig a károsított állományokban található szintbeli eloszlást. Ehhez természetesen hoszszabb idő kell. A vizsgálat jelenlegi formájában különben is tökéletesítésre szorul, főleg azért, mert a hernyók tápnövónyeit még nem ismerjük eléggé. A Vendvidék növénytársulásai igen változatosak, jórészt természetes állapotban vannak és igen sok magashegyi elemük révén hazánkban különleges helyzetet foglalnak el. Lepkeállományuk szintén rendkívül érdekes. A továbbiakban társulásonként vizsgáljuk a nagylepkefaunét. Sphagnum-os lápok /Cariclon canescentls-fuscae/. Igen jellemző a Vendvidék és az őrség területére, hogy hazánkban itt van a legtöbb tőzegmoháe láp. Ez természetes, mert a
