Kovács I. Endre szerk.: Rovartani Közlemények (Folia Entomologica Hungarica 12/1-23. Budapest, 1959)

ti magát a növényről és hosszú ideig holtnak tetteti magát. A csontszinü tojásait - melyeknek számát az elhúzódó tojásrakása miatt sajnos nem sikerült megállapítani - rögök alá, a növény tövéhez, vagy annak közeiéhe rakja, mivel fejlődéséhez nyirkos, kissé nedves mikroklímát kivan. A lárva életét, bábozódása idejét, sőt a kártevő további életét nem ismerjük, csak a kártételi viszonyok alapján következtethetünk arra, hogy valószinüleg egy éves a fejlődése, illetve hogy évente egy nemzedéke van és hogy bogár alakban a tábla talajában telel át. A Természettudományi Múzeum gyüjteményanyaga szerint legkorábban április 2-án és legkésőbben júniusban, zömmel pedig május közepetáján gyűjtötték. Ami az ellene való védekezést illeti, az adott esetben sikerült a további súlyos kártételt 13-15 kg/kat. hold Agritoxos porozással meggátolnunk. Az utánpalántált növényeket a kipalántálás előtt részben 2 százalékos Agritoxos permettel, részben 1 százalékos arzénes bordóileves szuszpenziőval kezeltük s mindkét módon sikerült az ujabb károsodástól megmenteni. A dohánybarkó elleni védelemben jelentős szerepe van még a helyes vetésforgónak, korszerű, helyes talajmüvelésnek, növényápolásnak, sőt a régi dohánytábla körülréselésének, vagy árkolásának is. Huzián László