Kovács I. Endre szerk.: Rovartani Közlemények (Folia Entomologica Hungarica 12/1-23. Budapest, 1959)
bekaparó mozdulat után - merőleges irányú „betaposó", tömöri tő mozdulatot is Tegeznek, ami ugyan nem túlságosan erőteljes. A tojásrakási-nyilásokat eltüntető „Kratzbewegungen" felléptét Jacobs /1953/ több Aoridinae faj esetében /Steno- bothrue , Omocestus , Chortlppna , Qomphocerus/ kimutatta;legtöbb esetben nedves homokom tartott egyedeken figyelte meg /Kremer ás Loher munkatársaival együtt/. Çhopard /1938/ pedig közelebbről meg nem nevezett Oedipodinae fajokról Írja, hogy „...elle frappe le sol alternativement avec l'une et l'autre patte posteriore pour boucher le trou;". Ugyancsak Çhopard szerint Cat an to pi nae aiesaladba tartozó fajok a tojókampókkal érik el ugyanezt az eredményt. A tojásrakás! nyilast eltüntető bekapard mozgások valólószinüleg sokkal általánosabbak, mint ahogy ezt eddig ismertük. Az Aorotylus 1.longipes esetébem a fentebbiekben ismertetett tojásrakás!-tölcsérről /tojásrakási-mélyedés/ efentebbi szerzők nem tesznek említést; erre vonatkozóan nem telelünk utalást ujabban megjelent orthopterológiai kézikönyvekben sem /Beier, 1955; Harz, 1957/. Feltételezhető azonban, hegy azon fajok esetében, amelyek képesek önbeásásra, tehát az ezzel kapcsolatos reflexek és mozgásformák birtokában vannak - a tojásrakási-tölcsér készítésének a tulajdonsága is megvan. Ez elsősorban az Acrotylus fajokról tételezhető fel. A tojástoknak a laza homoktalajban ilyen módon való mélyebbre juttatása komoly ökológiai jelentőségű lehet a tojások biztonsága szempontjából. Ethologische Beobachtungen an eierlegenden Acrotylus longipes longipes Charp. (Orthopt., Acrid.) Heuschrecken. Von B. Nagy Forschunginstitut für Pflanzenschutz, Budapest. Der im September 1957 im Mittel-Ungarn aufgefundene Acrotylus 1. longipes wurde für die Orthopteren-Fauna des
