Kovács I. Endre szerk.: Rovartani Közlemények (Folia Entomologica Hungarica 11/19-33. Budapest, 1958)
veszem, hogy mások is gyűjtöttek llvomica-kat ezidőben. Ekkor figyelték meg azt is, hogy számos példányt macskák fogtak el és ettek meg. E lepkefaj hazája Afrika, Olaszország ás Dalmácia déli része. Nálunk alig ismerik,álve kevesen látták. Sok szakkönyv a llvomica hernyóját nem is ismerteti, vagy ha igen, tévesen. Abafi-Aigner: Magyarország lepkéi /Budapest, 1907./ oimü müvében igy Írja le: „Hernyójának hátán rózsaszínű, oldalán sárga sáv fut végig,közöttük fekete ás rószaazinü foltok vannak; jun.jul.-ban a galaj /Galium/-fáléken ás a bortermő azőlőn /Viti a vinifera/ ál." Véleményem szerint Abafi-Aigner e leírásban az I. ás II. generáció különböző szinü ás különböző rajzolatú hernyóit összekeveri. Ez a következőkből is kitűnik: 1957.június 29-án, amikor a hőmérő higanyszála a 50 C° fölött mutatott, Megyery_Ferenc, fiatal gyüjtőtársam hozott nekem 2 db 7-8 cm nagyságú, jólfej lett hernyót. A hernyók szine halványzöld volt, hátukon ás oldalukon 2-2 rózsaszín calkkal ás valamennyi gyűrűjükön nagy rózsaszin szemfolttal. Hosszú faroknyulványuk volt. Kérdésemre: hol találta?, ?2S£2£y„ elvezetett egy Pestújhely ás Rákospalota határán lévő kis virágkertószetbe ahol rövid idő alatt mág 8 db kifejlett 11 vomica hernyót találtam, valamennyit tátogatón, más nevén: kerti oroszlánszájon /Antirrhinum malus/ . Ezt a tápnövényt, számos egyéb mellett, kizárólag csak Seitz emliti meg nagy müvének II. kötetében. A kertészetben, ahol a hernyókat gyűjtöttük, elpanaszolták,hogy naponta 5-6 darabot taposnak agyon belőlük,mert tátogató virágaikat teljesen tönkreteszik. A hernyókat hazavittem és tenyészházban helyeztem el, ahol rövidesen bebábozódtak. A karcsú, sárgásbarna szinü bábokból 10 nap után keltek ki a lepkék. 1957. július 28-án 1 ó* és 1 o llvornica-t beröpitettem tágas terráriumba,ahol előzőleg erős illatú virágokat /Nico-