Kovács I. Endre szerk.: Rovartani Közlemények (Folia Entomologica Hungarica 11/19-33. Budapest, 1958)

Szakonyfaluban ugyanazon az éjszakán, amikor a S. umbe- laria-kat fogtam, egy o D. truncata is felkereste a lámpát. Az eddigi egyetlen hazai példány tehát 1956. VI.14-érői Luzulo-Fagetumból származik. Tápnövényei a környéken mindenütt tenyésztek. Hazánk faunája ezek szerint egy ujabb magashegységi fajjal gyarapodott. 7- Eupithecia Intricata Z. ssp. arceuthata Frr. A faj általános elterjedésére vonatkozólag Kovács Lajos cikkére u~ talok /6:128/. Középeurópai alfaja a ssp. arceuthata

. mely eddig határainkon belül nem volt ismert. A fenyőfői homokvidók Pinus silvestris állományában 1955. V.12-én ós 27-én fogtam lámpán l-l í példányt. Ugyanabban az óvben május 31-én Gozmánv_László Somogyban /Darány/ is megtalálta /6:129/. Jégkorszak utáni reliktum-fajnak kell tartani, mint ezt Kovács_Lajos fent idézett cikkében kifejtette. Tápnövónye a boróka, mely Fenyőfőn nagy mennyiségben él, sőt tájképileg is jelentős, az atlanti fenyérek hangulatát idéző megj e lenesé vei. 8. Macaria signaria Hbn. Issekutz László szerint /4:181/ euroszibériai faj, mely azonban csak helyenként ál. Elterjedési adataira nézve utalok az ő cikkére. Tápnövónye az erdeifenyő /

Pinus silvestris/

. A Bükk-hegységben,a Bálványon fogták az eddigi egyetlen hazai példányt. Várható volt, hogy ez a hegyvidéki faj hazánkban is előkerül az őshonos fenyvesekből. Ez a várakozás teljesülti3, ugyanis 1956. VI. 14-ón Szakonyfalu mellett Luzulo- Fagetumban a S.umbelarla- ós D.truncata-val együtt ezt a fajt is sikerült lámpán megfognom. Egyelőre egy ó* egyed került birtokomba. 1957. VI. 23-án azután 3 ó*-et ós 1 o-t fogtam lámpán. Ez ugyanott történt, ahol a 2 C.undulata is előkerült, tehát láperdő jellegű tőzegmohás erdei fenyvesben /Dicrano - Pinetum molinietosum/. 9. Gnophos dilucidaria Schiff. Bergmann szerint Európától Középázsiáig elterjedt, montánalpin faj.Tápnövónye! különböző lágyszárúak. ^aH-Aigner szerint a Kárpátmedence