Kovács I. Endre szerk.: Rovartani Közlemények (Folia Entomologica Hungarica 11/19-33. Budapest, 1958)

rozhatók. Közülük a legtöbb tápnövény: 23 a fészkesvirágzatuak /Composatae/, 11 a hüvelyesek /Legumino

sae/ és 11 a rózsafélék /Hosaceae/ családjába tartozik. Egyébként a tápnövónyek többcége kétszikű /Dicotylédones/, az egysziküeket /Monocotyledones/ csak P és a páfrányokat /Pteridophy

ta/ pedig 1 faj képviseli. k szőlőiloncának tojásait sokkal kevesebb növényfajon figyelték meg. Ennek oka lehet a tojáscsomék nehezebb megfigyelhetősége is, de az is, hogy az ilonca talán az évelő állományokban - ahol a hernyók áttelelóse bebiztositottabb - „szívesebben" helyezi el tojáscsomóit. E téren még számos további megfigyelés szükséges,hogy tisztán láthassunk. Összegezve megállapíthatjuk, hogy a szőlőilonca fő tápnövénye a szőlő, de fennmaradását - főleg gyomos vagy parlag területekkel szomszédos szőlőkben - számos növényfaj biztosithatja. Ezért az egyéb védekezési eljárásokon kivül a rendszeres ós kiterjedt gyomirtás, a felesleges sarjhajtások eltávolítása szintén igen fontos teendő, amellyel a szőlőilonca állomány csökkentéséhez tevékenyen hozzájárulhatunk.