Kovács I. Endre szerk.: Rovartani Közlemények (Folia Entomologica Hungarica 10/13-30. Budapest, 1957)

tôle telhető gyorsasággal engedi át a teret a goromba Jövevénynek. Meg eem kísérelte, hogy helyére visszatérjen, hanem amint szerét tehette ssárnyrakapott, hogy nyugodalmasabb helyet keressen magának. Most már a közvetlen közelből figyeltem as érdekes színjátékot, a második rézsabogárra került a sor. À darázs pontosan ugyanúgy zavarta el ezt is, mint az elsőt. Az utolsó kettő már meg sem várta a kényelmetlen kiebrudalást, önként átengedték helyüket a nagy darázsnak,mely ezután kényelmesen elhelyezkedve, egyedül élveste a természetadta kínosét. Otthagytam őt nyugodtan, nehogy nekem is meggyüljön vele a bajom! II. Staphyllnus fossor. Bár a rovarászok jól tudják, hogy as állati ezorementumoknak igen változatos és jellegzetes állatvilága van, mégis engedjék meg, hogy bizonyos fogalmakat érthető okból csak illedelmesen körülírva jelöljek meg. Június 6-án, kellemes derült időbon Márianosstráról Királyrét felé ballagtam. Alig értem be egy dűlőúton as erdőbe, nagy örömömre lő által termelt és a „szakértők szerint a citrom formájához kissé hasonló dolgokból álló hatalmas telepet találtam az ut szélén. Nyomban megállapítottam, hogy a lelet kb. egy napos lehet, tehát kiváló blotop a ganéjkedvelő rovarok számára. Amint megfelelő eszközökkel prőbaturást eszközöltem benne, láttam, hogy Ítéletem nem osait, oly tömeg állat nyüzsgött benne, amilyenre több évtizedes hasonló tevékenykedésem során is csak ritkán volt példa. A sok Apho dius és Onthophagus mellett különösen nagy számban Aöbb,mlnt 50 példányt megfogtam!/ futkosott benne a fürge Staphvllnus fosBor nevü holyva. Tudjuk, hogy ez a faj, mint általában a Staphyllnidák ragadozók, mégis csak most tudtam először saját szememmel megfigyelni, amint egyik példánya az általános ijedtség okozta lótás-futés ellenére elkapott egy Onthophagus vertioioornlB-t. piosóretére le

gyen mondva, hogy áldoza-