Soós Árpád szerk.: Rovartani Közlemények (Folia Entomologica Hungarica 9/13-24. Budapest, 1956)
nánknak további, gyors elszegényedése fog bekövetkezni. Fenológiai és etológiai megfigyelések . A Lycaenidae-c saIádhoz tartozó hazai fajok valamennyien meleg- és fénykedvelők. Ez a tulajdonságuk meghatározza repülési idejüket mind az év-, mind a napszakra vonatkozólag. Az évszak szempontjából a Lyeaenidák repülése nem indul meg túlságosan korán. A legelső tavaszi napfény hatására, mely elsősorban az áttelelt példányokat szokta előcsalogatni, Lycaenida még nem repül. A báboknak, amelyek a legtöbb esetben az avar alatt nyugosznak, szükségük van az imagó kifejlesztéséhez arra, hogy a föld bizonyos mértékig átmelegedjék. Vannak petében áttelelő és hernyóállapotban áttelelő fajok is, ezeknek imagó-vá való fejlődése természetesen még később következhet be. Igy március havára nézve - amikor egyes Rhopalocera-fajok kedvező időjárás esetén már szabályszerűen megjelenhetnek - Lycaenida repülésére igen kevés a megbízható adatunk. Még az április havi adatok is csak elvétve és kevés fajnál jelentkeznek, jeléül annak, hogy valamely szerencsés xerotherm fekvés s a korai kitavaszodás kedvez az egyedek kifejlődésének,de nem jött még el a tömeges, iga-' zi rajzási ideje. Leginkább az Ev. argiades . C. argiolus . még ritkábban a Pl. argusról, Ar. agestisről, Ph. vlcramaról és a L. beliargus-ról akad korai gyűjtési följegyzésünk. Igy a Lyeaenidák nagy tömegben való föllépésének igazi hónapja a május. Ennek a hónapnak már első felében megjelennek a Ph. vi crama . Sc . orion . Gl. alexia . C. argiolus . Ev. argiades, alcetas . C. minimus, C. semiargus , Lyc. argyrognomon . Idas . Pl. argus . Ar. age 3- tis . P. acarus . L. bellargus , Lyc. thersamon . phlaeas . tityrus , C. rubi . Ezek egyrésze azonban inkább május második felében vagy végén rajzik, amikor mér a M. árion . Ev. decolorata . Lys. ther- sites , amandus , argester , Lyc. dlapar , hippothoë . alciphron és a Str. pruni repülése is megindul. .Júniusban ujabb fajok jelennek me Ei egyes egynemzedékü fajok: I. lolas . A. damon , admetus , majd a meleager . a Th. quercus és a legtöbb Strymon faj. Legkésőbbre esik a L. coridon és Th.betulae rajzási ideje, az utóbbi októbe-
