Soós Árpád szerk.: Rovartani Közlemények (Folia Entomologica Hungarica 9/13-24. Budapest, 1956)

ér nem olvadt össze .A médius 1* egy kis darabon ezzel együtt halad. S nem fajainak nagy része Kelet-Ázsiának palaearktikua és indo-aosztrélíai zónájában él* Európa számára csak két szerény képviselője jutottî bf

tulae L. ás qaercua X. Mindkét fajnak megvannak azonban a nemen belül is közelebbi rokonai,úgyhogy legalább is külön subgenusba volnának sorolhatók. 2. Thecla betulae L. Linné ; Pauna Sueo.,Ed.I.1745,p.241 .No,792. /P.K.H.iTheôla "Betulae L.| Abafi : Z g uhyrus Be tul ae L.f AS,: u.az/ Areája általában az egész palaearktlkus terület. Északon a Lappföldig, délen Algírig, keleten s Csendes-óceánig hatol. Hazánkban igen eok helyen megtalálhatő, Magvan északnyugati határhegységeinkben, a Középhegység mindkét felében. A Mátrától keletre eső területről nines -óla adatunk. E területen azonban szétszórtan és szinte egyesével jelenik meg. Morfológiai vonatkozásban jellemző rá, hogy egyedi aberrációkra igen hajlamos, rasszképződásre azonban kevésbé.Sexoálisaa dimorfikus, igy külön him és külön nőstény aberrációit tartják számon. A him alapszíne sötétbarna, ebből ferdén emelkedik ki az elülső szárny középsejtjét lezáró fekete folt. Ettől a folttól a szegély felé barnáé világos szin mutatkozik, néha alig látszik, néha nagyobb. Barna az analis zug és a farkacska is. Az elülső szárnyon lévő folt szine az agyagsárgától a vörössárgáig változik, néha csak szürkés derengés alakjában jelenik meg.Lehet egyszeres vagy többszörös. A nőstényen ugyanott széles narancsvörös folt van, ennek alakja és kiterjedése is igen különböző. A fonákon mindkét nem narancssárga, a hátulsó szárny zugában vörösebb szin jelzi a submarginalis szalag maradványát,

s itt a hossza fehér vonalon belül még egy re- debb fehér vonal van, Egy nemzedéke július-szeptember hónapokban jelenik meg. Tápnövénye elsősorban a Prunus splnosa és donesti

ca, Abafi .gzerint egyes csonthéjas gyümölcsök s a nyírfa is.