Soós Árpád szerk.: Rovartani Közlemények (Folia Entomologica Hungarica 9/13-24. Budapest, 1956)

da« családnak olyan határozott ás közös eredetrs Tállá képe alakult ki, hogy a különállóság fenntartása helyesnek látszott. A Lycaenidae családot a következő sajátosságok jellemzik: szemeik kissé hosszakások, osnpaezok vagy szőrösüttek, a csápok szára vékony, gyttrüa, könnyen törik, hűnkéja hesszas, fejlett. Az erezet bizonyos mérte

cig redukált, a második és harmadik, valamint a negyedik és ötödik radiális gyakran egyesült, Így csak négy esetleg osak három radialis ér van, melyek az elülső szegélybe torkollnak. Az első medial!e ér közvetlenül a radialis mellett ered. Az alső szárnyak praeoostallsa hiányzik. A hímek első lábpárának társasa nem izeit, sarlőforma, a végén egy kis kampő van; a nőstények első lábpárának tarsusa izeit, karmos, A hímek genltal-armaturájában az aedeagus lehet hosezasan elvékonyodó vagy gumós, a fogó szervek közül fontosak az uncus, amely kevés kivétellel osztott, a két unous-félhez kapcsolódnak a subline! , ezek páros sarló vagy kar alakú kampók egy lenőtt és egy szabad résszel, valamint a valvak. Mindezek méretei,alakja, fekvése jellemző az egyes nemekre. A Lyeaenidák a középnagyságúnál valamivel kisebb és egészen kicsiny lepkék. Elterjedtek valamennyi zónában, északon igen magasra hatolnak, a trópusok felé számuk egyre nő. A hazai Lyeaenidákat három nagy nemzetségbe /tribus/ szokták felosztani : Polyommatlni, Lycaenini, Theolinl. E három nemzetség tagjai elterjedésük szerint is különböznek. A Folyommatini tribus fajai legnagyobbrészt a palaearktikus régióban honosak és északi területeken, valamint magas hegységeken is találhatók, a Lycaenini nemzetség már inkább a melegebb tájakat kedveli,mig a Theclini tribus fajainak igazi hazája a trópusok, ahol igen nagy számban élnek ragyogó szinü fajai, mig nálunk ennek a nemzetségnek csak néhány egyszerű képviselője él. A Lycaenidáknak erre a három tribúsra való felosztása régi keletű, de - legalább, ami a hazai fajokat illeti - ma ia fenntartható. Ezeken belül azonban a rendszerezésben, a nemek éa fajok nomenklatúrájában a legutolsó 40-50 év alatt mélyreható változások mentek végbe. Ezek a változások elsősorban a Polyommati-