Soós Árpád szerk.: Rovartani Közlemények (Folia Entomologica Hungarica 9/13-24. Budapest, 1956)
ábrázolják, melyet sa igy nevezünk, hanem a Bejrgetrjissejf által argyro gnomon-nak nevezett lepkét.Igy ez lett a Lyoaeides nem ge~ nerotipuaa. Ehhez két faj tartozik faunaterül ötünkön: argyro gnomon Bgstr. és Idas L. Oeak a jelen seásad anatómiai alapokon nyugvó vizsgálatai derítették ki, hogy a sokáig egyedül használt a rgyro ónomon név alatt voltéképpen két önálló faj lappang. E fajok késői felismerésének oka as volt, hogy mindkettő igen hajlamos rasssképsődésre, e rasszok pedig aok esetben jobban eltérnek egymás tói, mint a két faj egymás mellett élő populációi. Igy történhetett, hogy az argyr o gnomon egyes rasszait viszont külön fajként irták le, pl.M«ifi?B /1850/ ismenlas . leech pedig Japánból Insul aria néven /1893/. Revardin és Chapman vizsgálatai folyamán döntő lépés történt a sok rasaz két faj irányában történő egyeaitéae felé. Verity. Heydaaann éa Beuret tovább tisztázták a kérdést,1932-ben S*empffer éa a magyar Schmidt Antal nagy tanulmányban foglalkoztak a két teatvér-fajjal.Ezután még a nomenklatúrában történt változás, bebizonyult u.i.,bogy Bergaträ.sser az az ismenias Heig. név alatt kiválasztott fajt irta le és ábrázolta, Így ez utóbbi név elesett az argyro gnomon javára,mig az addig argyrognomon-nak nevezett fajt Linné Idas-ával azonosították. A Lycaeidea-nem mind morfológiai,mind anatómiai szempontból erősen elüt a megelőző, a (Jlanoopayohék csoportjába foglalható nemektől s beletartozik az utána következő nemekkel együtt abba a osoportba,amelyet a Polyommatuaok csoportjának nevezhetünk. Pelül a diBcalis foltok teljesen hiányoznak,az oldalazegály keskeny, a hátulsó szárnyakon vannak aubmarginalis pontok. A limbalis térségben a rozsdaszinü szalag megvan, a submarginalis fekete foltokban gyakran fémaafényü pikkelyek vannak. Még erősebben elüt e nem genltél-armaturája az előbbi csoportétól. Jellemzi, hogy a páros unousok hosszúkásak, kávéskanálhoz vagy nyulfülhöz hasonlóak, ezekből indulnak ki a subuncl, a vékony hosszú, karszerűen meghajlított, aránylag hosszú fogószervek. A valvák vége kettéosztott s fogakkal éa sörtékkel van ellátva.
