Soós Árpád szerk.: Rovartani Közlemények (Folia Entomologica Hungarica 9/13-24. Budapest, 1956)

újból felbukkan. A nomenklatúrái törzsalakot Linné irta le valószínűleg kelet-svédországi példányok alapján. Egyik© az igen változó fajoknak, sok aberrációját és földrajzi változatát tartják számon. A nálunk található populációk a nomenklatúrái törzsalakkal nem e-gyeznek. Ez ilyen nagy el terjedésű' éa változatos fajnál természetes, a sajátos azonban az, hagy hazánkban az arionnak három egymástól meglehetősei; -Itérő formája él és pedig ökológiailag el nem határolható módon. A legelterjedtebb egy nagy, felül világoskék alapszínű alak, mely megegyezik a Grund által Zágráb környékéről leirt ounotifera-val. Egy másik gyakori formája sötétkék alapszínű, ennek fekete rajzolata minden vonatkozásban fejlett, fonákjának alapszíne sötétszürke. Tan azonban egy harmadik formánk is, mely feltűnően kicsiny, Alapazlne felül sötétkék,fekete pereme széles, különösen a hátulsó szárnyon. Le leginkább abban tér el a két előbbi formától, hogy a hátulsó szárny fonákján a dise ails ooellasor ellipszoid ivén törés látszik.Ez a kis, sötét álak eddig Buda déli részéről, Salgótarjánból és Egerből került elő. Genitalia vizsgálat alapján a három különböző formát elválasztani nem lehetett. Mivel azonban állandó alakoknak látszanak, s egymástól annyira különböznek, mintha nem is egy faj volnának, szükségesnek látom a három formát névvel Is megjelölni, az első természetesen megtartja a Grund által adott navet, mint forma, a nagy sötét alakot Maculinea árion forma ymflfla forma nova néven, a kis, ritkább előfordulású változatot pedig Maoullnea árion forma animula forma nova néven kívánom az irodalomba bevezetni. Az árion nálunk már májusban, főleg annak második felében megjelenik, a legsűrűbben azonban júliusban található, Hernyója a Thymus aerpiHum-on él. Az irodalmi adatok szerint főleg a Lasius-nemhez tartozó hangyákkal él szimbiózisban, a hangyák a hernyót a bolyba hurcolják, a báb abban telel át.