Soós Árpád szerk.: Rovartani Közlemények (Folia Entomologica Hungarica 9/13-24. Budapest, 1956)

248 primitívség jelének tekinti. 3. Celastrina argiolus L. Linné:

Syst

.Nat.

Ed. X. 1758,

p.483. No.153. /F.R.H. ï

Lycaêna argiolus L. : Abafi: Cyaniris argiolus T

J#

| AH. :U.az./ Egyike a legelterjedtebb Polyommstini tribusba tartozó fajoknak, nemesek a palaearktikus régió egész területén honos, hanem elterjedt Ázsia trópusi területein is, ahol a magas hegységekben repül, továbbá Észak-Amerikában. Hazánkban országszerte elterjedt, azonban csak egyes helyeken fordul elő nagyobb számban. Az argiolus mindkét nemének alapszíne kék, a hímnek igen keskeny fekete szegélye van, a nőstényé azonban széles s kb. 1/3 szárnytávolságot foglal el. A him hátulsó szárnyának peremén apró pontok lehetnek s el is tűnhetnek. A fonák szürke s-fehér, a limba"is térség foltjai többé-kevésbé redukálódtak. Mind a kék szin, amely sok esetben ibolyászinüre változik, mind a pontok száma és fejlettsége erősen változó. Módosulásaik következtében sok aberrációját Írták le. Egyébként az argiolus nálunk repülő populációi egységesen nem térnek el a nomenklatúrái törzsalak morfológiai képétől, amennyiben ezt topotipusok alapján meg lehet állapitani. Hálunk két nemzedékben repül .Első nemzedéke áprilisban jelentkezik s zömmel április végétől május közepéig rajzik. Van azonban adatunk márciusvégi megjelenésére is.Második nemzedéke június-júliusban rajzik. A két nemzedék között alig van diapauza. Polifag faj, hernyójának igen aok tápnövénye van: Ilex

, Evo- nymus

. Rhamnus

. Robinia

. Genie

ta

« 5partium

.

Astragalus ,

Rubu.s

, Erica

. Pirus stb. Az imagó szokása, hogy csoportosan együtt ül bokrokon, vagy magasabb kórókon s felzavarva felszáll, majd ugyanoda ül vissza. Ilyenkor a nőstények is jelen vannak, úgyhogy ezek ugyanolyan azámban foghatók, mint a himek. i IV, Cupido Schrank Schrank: Fauna boica.II

./l/. 1801,

p.153,206. Az ebbe a nembe tartozó fajok együvé tartozását hosszú ideig