Soós Árpád szerk.: Rovartani Közlemények (Folia Entomologica Hungarica 9/13-24. Budapest, 1956)

rakni. Szerepe van azonban a Lycaenida fajoknak a természet háztartásában a virágok beporzása által is. Ha figyelembe vesszük, hogy e család fajai nálunk a nappali lepkéknek kb. 1/6-át teszik ki s hogy egyes más család tagjai között kevesebb a virágkedvelő /Satyridák/ és nem utolsó sorban azt is, hogy a Lycaenida fajok többségének egyedszáma eléggé magas, ugy ezeknek azt a szerepét, amelyet a beporzás terén végeznek nem szabad lekicsinyelnünk, ha tudjuk Í3,hogy abban mas rovarrendek tagjai is résztvesznek. Mivel pedig a virágos növények szaporodásában a rovarközvetitőknek feltétlenül szerepe van, elmondhatjuk, hogy a Lyeaenidák imagói a hernyóik által okozott kárt legalább is kiegyenlítik. összefoglalás. 1. Hazai faunaterületünkön 46 Lycaenida faj fordul elő. Ezek ^özül 31 a Polyommatini-, 7 a Lycaenini- és 8 a Theclinitribusba tartozik. További 2 faj rejtettebb vagy egykori előforduláséról l-l gyűjteményes példány tanúskodik. 2. A Polyommatini nemzetség felosztásánál elfogadtam a modern kutatóknak a genusok felállítására vonatkozó nézeteit és eredményeit. A nemek sorrendjén azonban változtattamsaz európai területen társtalanul álló Celastrina genust kiemeltem s az ugyancsak társtalanul álló Syntaruous - Cosmolyce csoport után iktattam be, ezután az osztatlan uncusu Cupido genust soroltam be, amely nem állhat szerintem az egymáshoz közelebb álló Glauco psyche- és Polyommatusc

soport között. A Lycaeniniket egységes genusnak hagytam meg, több, de nem minden külföldi szerző véleményével egyetértően. Ugyancsak a legújabb nomenklatúrát alkalmaztam a Thecliniknél. 3. Megállapítottam, ellentétben az eddigi szerzőkkel, akik a hazai fajokat a nomenklatúrái törzsalakkal majdnem minden esetben egynek vették, hogy a 31 Polyommatini fajunk közül csak 24 sorolható a nomenklatúrái törzsalakhoz, hétnek csak földrajzi fajváltozata, vagy a törzsalaktól eltérő formái találhatók