Soós Árpád szerk.: Rovartani Közlemények (Folia Entomologica Hungarica 9/13-24. Budapest, 1956)
Jellemző a faleveleket kedvelő fajokra, különösen a 0. ar- giolusra, Th.quercuara, Str. prunira, hogy szeretnek ugyanarra a fára vagy bokorra csoportosan letelepedni akkor ia, ha közelükben mas hasonló fát is találnak. Már ebben a jelenségben, valamint a nedves földön való csoportos tartózkodásban is a társulás bizonyon kezdetleges alakját láthatjuk. Ugyanígy ennek tarthatjuk a délutáni, koraesti órákban a fűszálakon való csoportos megtelepedést..Az ilyen imagó-a33zociációk néha egy faj egyedeiből állanak,néha vegyes asszociációk. A Hármashatárhegyen a következő fajok társaa üldögélését figyeltem meg: P.icarus . L. thersites . Pl. argus , Lys, bellargus . A corldon és me leage r is gyakran található csoportosan a fűszálakon és kórókon. Repülésük és magatartásuk fajok és nemek szerint különböző. A nemek szerint általános szsbály az, hogy a nőstények sokkal kevésbé repülnek, mint a himek. Ez alól ennél a csoportnál tudtommal nincs kivétel.Ennek tulajdonítható, hogy a gyűjtéskor általában több him kerül a hálóba, mint nőstény, holott a tenyésztési kisérlotek azt bizonyítjék,hosy a két nem aránya kb. egyenlő. Egyes szerzők szerint a nőstények addig nem is repülnek, mig a megtermékenyítés meg nem történt. A nőstényeknek ezzel a várakozó magatartásával függ össze a himek kereső repülése. A himek a növényzet /fűszálak stb./ közt keresik a nőstényeket, alacsonyan szállanék éa rendszerint nem tul gyorsan. Természetesen igy könnyen meg is sérülnek. A legtöbb begyűjtött példány már párosodott. A legtöbb faj egyedei ezután még több napig, sőt hétig elélhetnek, mikor is tóplálékfelvételre van szükségük. Ez különösen a nőstényekre nézve áll, mert a Polyommatini és més Lycaenida fajok nőstényei is nem egyszerre és csomóban, hanem egyenként és hosszú időközökben rakjók le petéiket. Ui. a peték megr érése éa megtermékenyülése nem egyszerre következik be. Az alacsony repülési mód azonban nem minden fajra vonatkozik. Vannak olyanok, melyeknek hímjei rendkivui gyorsan, madara ivelően repülnek s ha virágra ülnek, szinte csak egy pillanatig maradnak rajta. Ilyen a két Agrodiaetus faj /damon, admetus /.a M. árion . L. amandus , a legtöbb Lycaena . faj, különösen a d i3pa r,
