Soós Árpád szerk.: Rovartani Közlemények (Folia Entomologica Hungarica 8/1-13. Budapest, 1955)
ban, 1947-ben Hollandiában és ugyanebben az évben Csehszlovákiában figyelték meg súlyos kártételét Gladiolus-on /Pelikán, 1949; *re ss, 1954/. Kártételét Németországban 1951-ben észlelték /Pajje, 1951/. Első példányait 1955 szeptember 13-án találtam Budapesten a Szabadsághegyen egy kertészetben,szintén Gladiolus-sn, ahol ebben az időpontban kártétele következtében a növényeknek mintegy 95^-a pusztult el. Ugyanezen év október 12-én a Fővárosi Kertészet vágányutcai telepén és október 22-én a Kertészeti és Szőlészeti Főiskola budai tangazdaságában találtam meg. 1954 július 29-én ismét egy budai kertészetben, majd október 29-én Sződligeten gyűjtöttem. A felsorolt helyeken gazdanövénye minden esetben Gladiolus volt és kártétele jelentős méreteket eltett. Irodalmi adatok szerint /laley_, 1938/, habár előnyben részesiti a Gladiolus-t, más növényeken is megtalálható, mint pl. Bianthus , Calla , Iris . Kniphophia , stb. Én csak egy alkalommal gyűjtöttem Budatétényben a Kertészeti Kutató Intézet telepén Bianthus caryophyllus-on 1953 szeptember 18-án a Taeniothrips dianthi társaságában. A T. simplex Morison lárvái és imágói elsősorban a Gladiolus zsenge,fiatal hajtásait támadják meg. Szivásuk nyomán ezüstös-fehér foltok jelennek meg, amelyek a fertőzés mérvének növekedésével kiterjedhetnek az egész növény felületére. A fiatal hajtások elkorcsosulnak, fejlődésükben visszamaradnak, a virágok nem tudnak kinyílni, vagy ha mégis kinyiinak, kisebbek és torzultak lesznek. Gyengébb fertőzés esetében is az ezüstös-fehér szivásnyomok miatt, ami a piros virágú Gladiolus-oknál különösen feltűnő, a virágok kereskedelmi értéke csökken. A szaporitó anyaggal nagyon könnyen terjedő faj ezideig valószínűleg az ország számos részébe eljuthatott már, amire ezúttal is felhivom az illetékesek figyelmét. Taeniothrips dianthi Priesner.Az 1928-ban megjelent monográfiájában Pries^ner elterjedési területeként Ausztriát és
