Soós Árpád szerk.: Rovartani Közlemények (Folia Entomologica Hungarica 7/1-13. Budapest, 1954)

ROVARTANI KÖZLEMÉNYEK FOLIA ENTOMOLOGICA HU NGARICA (SERIES NOVA) TÓM. vu. 195 4, Nr7 Állattársulások viisgálata, különös tekintettel a lepkékre irta: Dr. Kovács Lajos és Dr. Gozmány László, Budapest Minden gyűjtő tisztában van vele, hogy az állatok sem fajonként, sem példányszámban nem oszolnak meg egyenletesen. Vannak olyan területek, amelyeken megtalálunk bizonyos fajokat és olyanok, amelyekről ugyanazok a fajok teljesen hiányoznak, Igy például,ha a lepidopterológus Z

ygaena carnioli- ca Sc.-t akar gyűjteni,nem nádasokat,sürü erdőket fog felkeresni, mert ott legfeljebb véletlenül találhat eltévedt példányt,hanem napsütötte réteket.Viszont ha Pararge egeyia L.t kivan fogni

t

olyan erdőrészeket keres fel, amelyekben a nap sugarai a lombkorona által megtörve csak foltokban világitják meg a talajt. Azt is tudjuk azonban, hogy a megszokott gyüjtőbelyeinknen nem csak egy-egy fajjal találkozunk, hanem a megkezdett példánál maradva,ahol van Z.camiolica

,ott rend szerint más Zygaenafajok is vannak, vannak azután Procrisfajok és egyebek.Az erdőben e11énben,ott,ahol az égeria szeret tartózkodni, a nappal repülő fajok közül nem fogunk találni Zygaenidákat,hanem főleg Pieris napi L.-t,esetleg egyegy rapaet. Argvnnis nőstényt. Ha meggondoljuk az elmondottakat, két általános érvényű tényt szegezhetünk le. Az egyik az, hogy az egyes lepkefajok és,amint azt más állatcsoportok kutatóinak a megállapításaiból tudjuk, az állatfajok általában nem magukban lépnek fel egy-egy területen,hanem más fajokkal együtt. A másik az,hogy