Soós Árpád szerk.: Rovartani Közlemények (Folia Entomologica Hungarica 7/1-13. Budapest, 1954)
juk. Ezek közül a tő felé eső vonalat anteraediánának.a külső szegély felé eső vonalat pedig postmedianénak szoktak nevezni* A revayananál az anteaadiana csaknem függőlegesen nálad az. elülső szegélytől a belső szegélyig és héros törés figyelhető meg raj ta. A szegélyt és az első törést,illetőleg az első és a második tömést kis ivek kötik össze,a második és a harmadik törés között a vonalnak c sacsszerű kiugrása van* A harmadik töréstől a vonal kissé kifelé tartva éri el a belső szegélyt.A diInt ana anteaedianája először ferde irányban kifelé halad, majd a szárny közepe táján csúcsát képezve kissé visszaugrik, azután ismét erősen kifelé tart és csak közvetlenül a belső szegély fölött törik meg befelé. A hungarlea antemedianajanak a menete nagyon emlékeztet a revayana- éra. azonban a két első részlete is inkább szögben hajlik visas*» mint körívben. A második törés valamivel jobban bemélyed* * harmadik részlet pedig jobban kiugrik .mint a revayananál. A harmadik törés után az antemediana beleolvad az alapszínbe , ami szintén jellemző a hungaricara. A postmediana a revayananál a discus alatt hegyesszögben törik meg és azután kifelé halad. Hasonló menete van a postmedian an ak a dilutananál. A hungarcla postmedianaja derékszögben törik meg a discus alatt,azután pedig csaknem függőlegesen halad lefelé* A revavana és a honearica középteré — nek felső része keskeny .míg a dilutana-é széles* A vonalak menetét az előző lapon, a 4 - 6. ábrák szemléltetik. Nálunk mind a három faj honos, a dilutananak a zöld alakját, a degeneranat azonban eddig aég nem sikerült megtalálni. A hazai di lutana sötétebb, mint a tőlünk északra ós nyugatra gyűjtött példányok,kissé feketébe hajló.A hazai példányokon a costa alatt levő rozsdavörös foltokban is sok fekete pikkely figyelhető meg és igy ezek joggal tekinthetők sajátos bélyegekkel rendelkező földrajzi alfaj képviselőinek • Ezt az alfajt S c dllutana aap, triangulata néven irtam la. A revayananak egyelőre kevés hazai lelőhelyét ismerjük.
