Rovartani Közlemények (Folia Entomologica Hungarica 5/1. Budapest, 1952)

sődleges repülés egyszerű menekülési reakció,a vándorrepülés pedig a táplálékhiány által kikényszeritett táplálékkeresés szolgálatában áll. A kitartó, jó repülés a légvonal akadálytalan kihasználását biztositja, minden kerülő ut feleslegessé válik.A kitűnően repülő rovarfajok számos olyan helyet érhetnek el, amelyek részükre máskülönben hozzáférhetetlenek maradnának, mint pl.szigetek, meredek sziklafalak, mindenekelőtt azonban virágok. Ezeknél a fajoknál a repülés tehát biztosítja a megfelelő életkörülmények felkeresésének, valamint a táplálékszerzésnek a lehetőségét. A rovarok aktiv elterjedésének fő eszköze szintén a repülés. Az előbb már emiitett vándorsáskákon kivül csikbogárfélék, egyéb vizibogarak és a lepkék közül főképp a sz

enderek /Sphingidae/ szintén igen hosszú vándorutat tehetnek meg,éspedig vagy egyenként, mint pl. az oleánderszender /Deilephila nerii/, amely a Földközi-tenger partjáról igen rövid idő alatt felrepül egészen Észak-Németország tengerpartjáig, vagy nagy rajokban, mint a szitakötők,bizonyos vizipoloskafajok /Corixa/ és különböző lepkefajok. így pl. egyes Urania-fajok a peterákás előtt óriási rajokban átköltöznek hazájukból, Mexikóból Texasba* majd öt-hat hét után, a peterakás befejeztével ismét visszarepülnek. A táplálékszerzésre induló repülő rovar a csupán földön mozgó testvérével szemben- számos előnyt élvez. Nemcsak hogy nagyobb vadászterületet járhat be,nemcsak hogy a kellő pillanatban nagy sebességgel vetheti rá magát áldoz

atára,mint például a ragadozó szitakötők és a homokfutrinkák, hanem általában sokkal jobb betekintése van egész vadászterületébe. Természetesen hozzájárul ehhez még az a tény is, hogy a repülő fajok bi-