Rovartani Közlemények (Folia Entomologica Hungarica 5/1. Budapest, 1952)

ROVARTANI KÖZLEMÉNYEK FOLIA ENTOMOLOGICA HUNGARICA (SERIES NOVA) TOM. V. 1952. Nr. 6. A rovarok repülésének biológiai jelentősége. irta: Dr. Szélcessy Vilmos, Budapest. Az emberiség egész történetén át - hol mint elérhetetlen óhaj, hol mint heves,emésztő kívánság - húzódik a vágy, repülni, megszabadulni a szilárd földteke szük határaitól, nyomasztó béklyóitól, utánozni a szeleken uralkodó madarat, utánozni a boldogan röpködő pillangót. India és Perzsia mesevilágából csendül fel ez a vágy, visszatér a klasszikus Görögország Daedalus és Ikarusról szóló mondájában, az ógermán Wieland-regében. Évezredek óta álmodozik az ember időt és teret áthidaló repülésről. Amin Leonardo da Vinci géniusza hiába fáradozott, amit Verne Gyula fantasztikus regényeiben megálmodott,amit az ulmi szabólegény még 1811ben a Duna hidjárói történt, majdnem tragikusan végződő ugrásával nevetségessé tett, azt egy Montgolfier, egy Lilienthal, a Wrigth testvérek és nyomukban számtalan világhirü és számos névtelen feltaláló és hős végre meg is valósitott. Az ember repül. Végre győzött a levegő biroaalma fölött, ahol évezredeken,évmilliókon át az állatok maradtak utolérhetetlen elődei és mintaképei.