Rovartani Közlemények (Folia Entomologica Hungarica 3/3-4. Budapest, 1950)

rat többi részétől, ebben feküd­tek a bábok. Tehát itt a gyökér Êeloî a szár felé haladt a rágás iránya, míg a fenti kutatók sze­rint fordítva. A bábok szobahő­mérségleten tartva, még az ősz folyamán, októberben bogárrá ala­kultak, de csak 1947 tavaszán hagyták el a bábbölesőt, kirágva magukat a szabadba. A lárvák rendesen a cickafark (Achilea) gyökerében _ élnek, de mint az előbbiek igazolják, fellép­hetnek kártevőként kertészetek­ben termesztett margarétákon. Ta­vasszal, az áprilisban megjelenő bogarak párzás után tojásrakás­hoz kezdenek. Darbonx és M ingaud megfigyelése, hogy a nőstény először sebet ejt a száron és azután ebbe helyezi tojását, minden szárba egyet. Ezt igazol­ja, hogy száranként^ én is csak egy-egy állatkát találtam. A lár­vák rágási irányának megfigye­lésében mutatkozó ellentmondást azzal lehetne magyarázni, hogyha tojásból kikelő fiatal lárva elő szőr lefelé rág a gyökérig, majd megfordulva felfelé a szárig.' 1 A lefelé haladó kezdeti vékony járat pedig eltűnik, a későbbi, a lárva növekedésének megfelelően szé­lesedő, új járat kirágásakor. E fel­tevést még újabb megfigyelések­kel igazolni kell, ami vizsgálati anyag hiányában eddig nem állt módomban. A fenti szerzők sze­rint a margaréta cincér bogárrá való átalakulása befejeződik már július-augusztus hónapokban és így maradnak a következő tava­szig' a bábböl csőben. A megtáma­dott növények szárai pedig már júniusban fonnyadni kezdenek. A budai kertészetből származó tö­veken csak szeptemberben kezdő­dött a hervadás, csak ekkor tűnt fel megtámadott voltuk és szep­tember 20-án még egy kész imago sem volt a szárakban. Ez talán a délfranciaorszáeritól eltérő ma­gyarországi éghajlati viszonyok­kal volna magyarázható, melyek esetiéi? meghosszabbították a lár­va fejlődési idejét és ezért tolód tak el az időpontok a franciaor­szágihoz viszonyítva. Lehet, hogy nálunk esetleg a tojás lerakása, is csak májusban kivetkezik be. Védekezés lehetősébe DDT ha­tóanyagú porozószerek alkalma­zásával az imágók ellen — ha­sonló eineérfajon végzett labora­tóriumi kísérletek alapján — ha­tásosnak látszik. A szár alsó fe­lét és a gyökérnyak körüli része­ket a tojásrakás idejében április— május hónapokban, porozzuk be, hogy a letojásra odajövő nősté­nyek elpusztuljanak. Másik vé­dekezési mód, hogy a megtáma­dott töveket gyökerestől kivesz­szük és elégetjük, miáltal leg­alább a következő évi fertőzést megelőzhetjük, a növényekben levő lárvák elpusztításával. Reich art Gábor Az első Heteropterus Morpheus Fall, a Börzsönyi hegységben.Meg­figyeléseim szerint ez a faj — elő­fordulását illetőleg — egyike a legszeszélyesebbeknek. Bánhidáu Öt nyáron át végzett részletes megfigyeléseim szerint, hol csak 1—2 példány, hol pedig szinte tö­megesen repült, viszont két nyá­ron — ugyanazokon a helyeken — színét sem láttam. A Börzsönyi hegységben 1949 június 28-án (dél­ben) fogtam az első s mindeddig egyetlen, már nem teljesen friss nőstény példányt, a Riesner-for­rás"-^..-völgyének bejáratában, az ú. n. Kis-Morgónál. A nőstényt jellemző nagyobb fokú tarkázott­ság nagyon mérsékelten jelentke­zik rajta. Gaál István A Pieris M a a ni Meyer bükki elő­fordulásáról. Ennek a fajnak ha­zánkban egyedüli eddig ismert le­lőhelyét Reskovits Miklós fedezte föl. Régebben, míg csak a Hór-völgyben fogta, ritkábbnak vélte. Utóbb derült ki, hogy főleg a Bükk-f en térségen, a Gerenna-vá­ra—LstáJJóskő erőse—Tarkő—Bál­ványos KÖzötti területen repül. ' Reskovits t. barátom tovább folytatja részletes megfigyeléseit, amelyeknek nem kívánok elébe vágni, csupán azt jegyzem meg, hogy mind több olyan nőstény példányt fogott, amelyek alsó szárnya peremén a Colias^ Hyale­éhez hasonló szegély-rajzolat, s az alsószárny közepe táján egy kis fekete pont látható. Esetleg egy új — bükki — alakra gondol­hatunk. Gaál István Kiadja a Magyar Rovartani Társaság. — Fel. kiadó: Dr. Soós Árpád. 21.829 50 „Élet"-nyomda Budapest és Környéke Nyomdaipari ES tagja XI., Bartók Béla-út Í5.

Next

/
Oldalképek
Tartalom