Rovartani Közlemények (Folia Entomologica Hungarica 3/2. Budapest, 1949)

gyorsan terjed az élősködő is! A következő évben is megvizsgáltam a sörház helyén tenyésző Onopordon-okoX, akkor már a szárak tele voltak Z/mts-okkal és Entedon-okkal. Azóta is sokfelé találtam együtt mindkét állatot: majdnem bizonyosra vehető, hogy ahol Onopordon van, ott jelen van a Lixus cardui Ol. és leghatásosabb élősködője: az Entedon Thomsonianus Erd. A Lixus cardui O 1. másik élősködője, a Picroscytoides cerasiops Rschk. szintén a fémfürkészek közé, a Miscogasteridák családjába tartozik, szintén kékeszöld, vaskosabb és nagyobb, mint az Eulophidák családjába tartozó Entedon Thomsonianus Erd. Feltűnő két élénk cseresznyepiros szeme. Első példányát BócsaBugac között augusztusban találtam, a széthasított Onopordonszár egyik héj alatti kis bölcsőjében, a fémfürkész szárnyaival együtt teljesen ki volt fejlődve, de egyetlen eset volt, amikor így találtam! Csala-pusztán a következő tavasszal magában a Lixus cardui 01. bölcsőiben eléggé rendszeresen megtaláltam a Picroscytoides cerasüyps Rschk. téglavörös bábját, ezekből eléggé későn, június végén és július elején keltek ki a nemzők, d- et nem nyertem. Számuk messze elmaradt az Entedon Thomsonianus E r d. példányok száma mellett. Négy ilyen bölcsőben meglepetve találtam a Picroscytoides cerasiops Rschk. zömök vörös bábja mellett egy nála vékonyabb, de ugyanolyan hosszú, csontszínű bábot is. Ezekből igen korán, április 15—május 16-a között elő is jöttek a Calosota lixőbia E r d. d és 9 példányai. Ezek április 15-én már rajzottak a szabadban is; az Onopordon szárakon tartózkodtak, amelyekből frissen jöttek elő és érintésre nem repültek, hanem hihetetlen nagyot pattantak ugró lábaikkal. Ez jellemző az egész Eupelmida családra, amelynek körébe e faj tartozik. Ez a két fémfürkész fajta tehát commensalista, asztaltárs, egyetlen Lixus-klckn. szépen megosztozik egy-egy Picroscytoides és Calosota álca! A főélősködőt, az Entedon Thomsonianus E r d.-t soha egyikkel sem találtam együtt, hanem mindig egyedül, pedig testre nézve a Picroscytoides-TLél kisebb, a CaZosoíó-val pedig körülbelül egyenlő. Azaz, hogy egy ízben találtam (Mosoia-bâbbal együtt az Entedon bölcsőjében, de itt az Entedon-bkbhól csak a fekete burok maradt meg és felnyitott hátából emelkedett ki a Calosota-bkb (1947. ápr. 17). Azt tudjuk, hogy a Calosotá-k hyperparazitizmusra hajlamosak, itt nyilvánvalóan a Lixus helyett annak élősködőjét pusztították el. Kisebb is volt a törzsalaknál és szárnyai sem voltak oly füstösek, mint a Lirws-álcában fejlődteké. Ezekre a különbségekre való tekintettel a Calosota lixőbia- Erd. var. hyperparasita E r d.nek neveztem. Erre a. kérdésre még visszatérek. A Lixus cardui Ol. élősdijei ezekkel még nem merültek ki: három Lwws-bölcsőben egy-egy PimpZa-bábot találtam, a skatulyába helyezett nyitott bölcsőben jól megfigyelhettem a Pimpla rőborator F. lassú fejlődését, míg a bábok lassan kiszíneződtek, a test hosszúságú, hátra felhajlított tojócső kiegyenesedett és a kész cT április 15-én, a két 99 pedig április 27-én elő nem jött. Ezzel igazolódik Schmiedeknecht gyanúja, hogy ez a déli faj