Rovartani Közlemények (Folia Entomologica Hungarica 3/2. Budapest, 1949)

hogy minden pótolható, de gyűjteményének elvesztése lelkileg viselte meg, mert tudta, hogy a majdnem ötven évi fáradozással összegyűjtött anyagát ilyen tökéletességben már sohasem fogja pótolhatni. Ennek tudatában gyorsan nekilátott a mentésnek, az épen megmaradt fiókokat beüvegeztette, az épen maradt anyagot kiválogatta és rendezgette és minden szabad percét a szabad természetben töltötte, hogy gyűjtéssel is pótolja azt, amit csak lehet. De azután jött a súlyos betegség, amely elvitte oda, ahová előbbutóbb mindnyájan kerülünk és ahonnan már nincs visszatérés. Irodalmilag Pillich Ferenc 1909-ben kezdett működm, miután 11 évi gyűjtés után már nagy anyaggal és sok megfigyeléssel rendelkezett. Tanulmányai a Rovartani Lapokban, majd a Magyar Rovartani Társaság Közleményeiben és külföldön a K r a n c h e r-féle Entomologisches Jahrbuchban jelentek meg, 1914-ben pedig egy kis kötetben foglalta össze gyűjtéseinek addigi eredményeit. Első cikke a Rovartani Lapok 1909. évi XVI. kötetében jelent meg „A vetési bagolypille" cím alatt, melyben ennek a lepkének variatióival foglalkozik. Felemlíti Simontornyáról annak két ismert eltérését (var. paliida Stgr. és var. nigricornis Vili.) és. leírja a törzsalaktól eltérő hímek 15 és a nőstények 10 új alakját. Kiemelendőnek tartam azonban,, hogy dacára annak, hogy abban az időben már nagyon divatos volt még a legcsekélyebb eltéréseket is feleslegesen külön névvel felruházni, ő nem hódolt ennek a divatnak, hanem dicséretre méltóan megelégedett az eltérések pontos jellemzésével. Cikkeinek száma az évek folyamán 29-re emelkedett, amint az, az összeállított jegyzékből megállapítható. Ezekben a cikkekben, még ha azokat egészséges humorával fűszerezve is írta meg és az olvasó nem is sejtette, hogy azokban komolyabb dolgokról is saó lesz, ott találjuk simontornyai megfigyeléseinek és adatainak halmazát. Megfigyeléseinek és adatainak felsorolásán kívül két cikkében újdonságok leírásával is találkozunk, ezek kivétel nélkül lepkék, mint a Saturnia pyri ab. Aigneri

J a IAthostege griseuta ab. Stöckli, a Protoparce convolvuli ab. fasciata és az Agrotis segetum ab. unicólor, azonkívül megállapítja első ízben a faunánkra új Taeniocampa porosa Ev. Hajdú vármegyei előfordulását. Csak egyik cikkében foglalkozik simontornyai adatok mellett külföldiekkel is, amikor leírja azt a kirándulását, amelyet 1904 nyarán Fiúméból kiindulva kerékpáron tett meg az osztrák és svájci Alpokon keresztül Dél-Franciaországba és a Pireneusok spanyolországi oldalára, majd visszafelé Francia-, Dél-Német- és Csehországon keresztül haza. Ebben a cikkében felemlíti azokat a lepkéket, amelyeket útközben gyűjthetett vagy megfigyelhetett és amelyek a különböző vidékeket jellemezték. Legértékesebb felfedezésének, vagy helyesebben újrafelfedezésének egy kis bogarat, a Sátoristyea Meschniggi Reit t.-t, illetőleg annak újbóli megtalálását és életkörülményeinek kiderítését tartom. Ennek a bogárnak egy éretlen és nagyon silány állapotban