Rovartani Közlemények (Folia Entomologica Hungarica 3/2. Budapest, 1949)

légvonalban 6 km-nyire van. Másrészt afelől is tájékoztatott, hogy a szomszédfalvak (Ösagárd, Nőtincs, Keszeg, Penc) volt majorságaiban vagy uradalmi kertjeiben sincs ültetett ostorfa. A helyszín tüzetes átkutatása során pedig megállapíthattuk, hogy az erdőszéli cíheresben bőven van Acer campestre, Cornus sanguinea, Rhamnus franguM, Ligustrum vulgare, Prunus spinosa, Rosa canina, Evonymus europaeus, Ulmus campestris

} a közeli szőlőkben pedig minden fajta gyümölcsfa, köztük Morus, a két Celtisfajnak azonban híre-pora sincs, A kosdi erdőben fogott két Libythea-példkYmy&l összefüggésben még a következőket kell megjegyeznem. Leginkább szembetűnő, hogy mind a két pillangó kifogástalanul ép, valósággal „ex larva" állapotban került hálómba, aminek következtében szél által való elsodoríatásukról szó sem lehet. Mind a két, egymás közvetlen közelében volt hím példány a helyszínen, néhány órával ezelőtt feslett ki bábjából. Távolabbról, az első pillanatban valami P, Megaera-színeltérésnek véltem a repülő Libythea-t. Ám első sorban felső szárnyának mély sötétbarna-indiai vörös alapszínéből élesen kirívó fehér foltjai, ezenkívül nagyon sajátos, minden más pillangóétól elütő röpte hamarosan rávezettek a helyes nyomra. Repülés-módja ugyanis a bokros-dudvás fölszín közelében némileg a Satyrus-ok, Pararge-k, Epinephele-k kapkodó, szökdelő röptére emlékeztet, de itt is azzal az eltéréssel, hogy feltűnően aprózza a kapkodást. Magasabb régiókban, bokrok fölött azonban vitorlázik, olyanforma lassúsággal, mint pl. a Neptis-ek. De vegyük immár sorra a Libythea-probléma egyes mozzanatait és nézzünk szembe a már eddig fölmerült, s az esetleg ezután fölmerülhető feltevésekkel és magyarázatokkal. A kaposvári leletek közlője a legkönnyebben kézügybe eső magyarázatot rántja elő: a véletlent. Ügy véli, hogy a Dunántúlon 1945 telén átvonult bolgár csapatok hurcolták be a lepke hernyóját vagy bábját azokkal a gályákkal, amelyekkel a katonai szekereket álcázni szokták. Igen ám, csakhogy ez a magyarázat ott is csupán az 1945-iki Libythea megjelenését magyarázhatná, de az 1946-ikit már semmiesetre sem. És nem magyarázhatjuk ilyeténformán sem a kalocsai, sem a budai, de legkevésbbé a kosdi előfordulást, mert ez utóbbi helyeken bolgár csapatok nem fordultak meg. A megoldást váró másik fontos mozzanat, amelyik különben a probléma valóságos forgópontja, az, hogy a Celtis austrális otthonától, sőt általában Celtis-től annyira távol eső terepen, mint Kaposvárott, meg Kosdon, miféle pótdajka nevelhette a Libythea hernyóját ? Ennek a kérdésnek fölvetésekor azonban előbb még az a kérdés tolul élőnkbe, vájjon csakugyan egy dajkás pillangó faj volt-e a Libythea Celtis mostanában is? És vájjon újabban ellenőrizték-e kellően ezt a régi megállapítást?