Rovartani Közlemények (Folia Entomologica Hungarica 3/2. Budapest, 1949)

találtunk, ezek itthon hamarosan sárgásfehér hosszú bábokká változtak át, színük meg is maradt, csak közvetlenül kikelésük előtt vert át a fémes zöldes szín. Ekkor örömmel állapítottam meg, hogy a Pteromalidák családjába tartozó új nemzetséghez és új fajhoz jutottam, amelyet Lanceosoma althaeae Erd. névre kereszteltem, leírása folyamatban van. Az új faj 4—4-fogas rágóival a Trichcmalus Thoms. nemzetséghez áll közel. Egy 9 május 2-án, a hat 99 pedig május 2—15. napjai között jött elő. Mivel sehol az Entedon-bkb burkának nyomait nem láttam, bizonyosra veszem, hogy nem az Entedon hyperparazitája. — Ennél gyakoribb volt az Eurytoma curcuïionum M a y r fekete fémfürkész az Eurytomidák családjából. Tavaszi gyűjtés alkalmával álcákat és friss bábokat találtunk az Apion bölcsőjében, előbbiek hamarosan bábbá alakultak. Mindkét fajnál felmerül a kérdés, hogyan fejlődnek ki, amikor a gazda már sok hónappal előbb elhagyta a szárat és miből táplálkoztak július 5-től tavaszig. — Az eddig felsoroltaktól függetlenül fejlődik ki a csinos kis Sphegida: Nitela Spinolai D a h 1 b. Május 29-én egy d és három 99 példány kelt ki. Olyan helyeken, ahol a sűrű növényzet (ördögcérna, füvek, stb.) miatt az Urtica dioica L. magasra nő, tavasszal hosszú indaszerű szárak maradnak. Ezeket is átvizsgáltam: alul nagyobb tömegben, feljebb csak a csomóknál Apion urticarium H b s t. bölcsőket találtam többnyire üresen, de néhol az ormányosbogár elpusztult holtteste is látható volt a gazdaállat bizonyítékául. Aránylag sok Apiow-bölcsőben találtam kis fekete Entedon-bhbot, kikelésük után örömmel állapítottam meg, hogy eddig le nem írt új faj, gazdaállatja után Entedon urticarii nevet adtam neki. Gyűjtésük igen könnyű volt, mert egy-egy szárban 6—8 db is előfordult. A nemzők itt is hamar keltek ki: a 15 d*cf április 6—május 1, a 19 99 pedig április 9—május 23. között. — Ezen rajzási idő vége felé meglepetve tapasztaltam, hogy az AZífoaea-szárban élősködő Entedon apionis Erd. sem veti meg az Urtica-szárban élő Apion urticarium H b s t.-t. Az előbbi Entedon-f ajon kívül május 16—június 3. között öt dV , május 18—június 28. között pedig 11 99 Entedon apionis kelt ki. Ez a faj valószínűleg különböző dudvaszárak Apion-jainak élősködője, mert a Carduus acanthoides L. szárából is előjött május 17-én két 99 példány. 1946 február végén zimankós téli időben sokáig állott a vonatom Kecel állomásán. A vágányokon túl pár darab fagyos Verbascum phlomoides L. szárat gyűjtöttem a várakozási idő alatt. A vonatban rögtön át is vizsgáltam őket. Nagy tömegben dermedeztek bennök a Gymnetron aséllus Grav. ormányosbogár imagoi (2. tábla a—b). Helyenként azonban a bölcsőben a gazda helyett az alakjáról jól ismert fekete Entedon-bkbot találtam, ezekből május 14—22. napjaiban kikeltek az Entedon cioni Thoms. cfö* és 95 példányai. Ezt a fajt 1878-ban írta le Thomson és közölte, hogy Möller a Ckmus scrophulariae L». nevű ormányos bogárból nevelte ki (4, p. 246). Ez nyilván tévedésen alapszik. A Cionus-ők szintén a Verbascum-fajokon élnek, de nem a szárban,