Rovartani Közlemények (Folia Entomologica Hungarica 3/2. Budapest, 1949)

sokkal kisebbet tapasztaltam. Több mint 100 Entedon lixi Erd. példányt neveltem ki az 1946. és 47. években, így ennek az új fajnak sok cotypusához jutottam. A 41 d

1 cT példány május 12— június 4, a 62 9? példány pedig május 6—június 8. napjai között kelt ki. Nem igényesek, minden külön kezelés nélkül a bölcsőjükből kiemelt és otthon csupasz dobozban elhelyezett bábok 80%-ban kikeltek, csak a szárnyuk kifejlődésére kell pár napig várni, úgy látszik, ennek fejlődésére az az idő van szánva, míg bölcsőjéből a szabadba kifúrja magát. Ezt a kezelési igénytelenséget különben nemcsak ennél a fajnál, hanem az összes kinevelt Entedon-oknkl tapasztaltam. — Társként itt is megtaláltam a Picroscytoides cerasiops Rschk. fajt, de számra nézve kevesebb,, nagyságra nézve jóval kisebb volt itt, mint az Onopordon-b&n, valószínűleg a szűkebb táplálék miatt. Megtaláltam egy 9 példányban a másik európai Picroscytoides fajt is, az olasz M a s i által nemrég leírt obscurus-t: június 23-án jött elő. Tehát mindkét Picroscytoidesfaj Lixus-ők parazitája! — Calosota lixőbia Erd.-t itt nem találtam, de több 9 példányban ennek hyperparasita változatát: ezek minden esetben nem a Lixus, hanem az Entedon bölcsőjében voltak báb állapotban, a szétroncsolt Entedon-bkbbmkok mindenkor világosan felfedezhetők voltak. A Calosota Mxobia E r d. var. hyperparasita Erd. példányok is kora tavasszal, április 8—9. napjain jelentek meg. Ez a probléma sokáig foglalkoztatott: az életmód különbözősége miatt eleinte a törzsalakot és változatát két külön fajnak tartottam. Mikor azonban az Onopordon szárában egymástól nem messze ugyanazon szárban megtaláltam a törzsalakot, mint a Lixus élősködőjét és a varietast is, mint az Entedon élősködőjét és a sok kinevelt Calosota közt átmeneteket figyeltem meg, attól kezdve a táplálék mennyiségével magyaráztam meg azokat a kisebb különbségeket, amelyek a test nagyságában, a szárny füstösségében és a csápízek arányában mutatkoztak. Véleményen az, hogy az Entedon-ok nagy tömegük miatt sokkal jobban kileshetik, hogy a Lixus mikor rakja le petéjét, jóval nagyobb százalékban fertőzik a gazdát, mint a sokkal ritkább Calosotá-k, ha tehát a gazda ormányosok fele fertőzött, igen könnyen megtörténhet, hogy a 9 Calosota nemző petéjét olyan helyre teszi, ahol már az Entedon előbb letette petéjét s így a gazda nagyobb álcája helyett a kisebb Entedon-klckval kénytelen megelégedni. Itt azonban két súlyos kérdés merül fel: a) ha a Lixus—Entedon—Calosota élete időben együtt halad, hogyan tudott a Calosota-klca, jelenlétében az Entedon-klca, bebábozódni, hiszen a Calosota lixőbia Erd. var. hyperparasita Erd. bábjai mindig az Entedon bábjának roncsai között voltak ? b) az Entedon Thomsonianus Erd. teste kisebb, mint a Picroscytoides cerasiops Rschk.-é: ez utóbbi szépen fejlett példányai mellett hogyan jutott elegendő táplálék még egy szintén szépen fejlett Calosota lixőbia E r d.-nek egyetlenegy Lixus cardui 01. álcából, másrészt miért nem elégszik meg a Calosota a kisebb Entedon-klca. mellett is megmaradó Lmts-álca táplálékkal? Más