Dr. Surányi Pál szerk.: Rovartani Közlemények (Folia Entomologica Hungarica 1/1. Budapest, 1946)

Patay József ny. nemzeti múzeumi igazgató, választmányi tagunk, társaságunknak alapításától fogva buzgó s általános kedveltségnek örvendő tagja, aki több ízben tartott előadásaival is hozzájárult szaküléseink szintjének emeléséhez. A rovarok közül a hártyásszámyüak, különösen pedig a hangyák elsőrendű kutatója és szaktudósa volt, s mint ilyen több nagyon értékes tanulmánnyal gazdagította a szaktudományt. Nemrég, 1946. februárjában vesztettük el egy másik, szintén nagyon régi, buzgó tagtársunkat: Uhrik-Mészáros Tivadar nemzeti múzeumi I. o. főtisztet, a kiváló lepkészt, aki mindenkor készséges és feltétlenül megbízható lepkemeghatározásaival nagy hálára kötelezte lepkegyüjtő tagtársainkat. Végtelenül fájlaljuk elhunytát s egyelőre pótolhatatlannak látjuk munkahelyét mind a nemzeti múzeum lepkészeti osztályán, mind társaságunk lepkészei körében. Ugyancsak jeles lepkészgyüjtő és lepkészszakértő volt az 1944-ben elhunyt Majthényi Gábor, a főv. Tanszerjavító és beszerző Intézet tisztviselője, aki gyüjtőkirándulásaink állandó résztvevője és vezetője volt. A lepkék gyüjtéstehnikája, felnevelése és preparálása terén szerzett több évtizedes gyakorlati tapasztalatainak gazdag tárházából mindenkor szívesen juttatott lepkésztársainak. Meghaltak még: 1944-ben dr. Gorka Sándor pécsi egyetemi tanár, régi tagtársunk, 1945-ben Magyar Gyula gazd. tanácsos, a Kertészeti Főiskola előadója és jeles növénynemesítő; ugyancsak 1945-ben gróf Ambrózy Lajos ny. követ, valamint Szurmay Dezső oki. kertész és váci faiskolatulajdonos, lepkegyüjtő. Elhunyt tagtársaink nyugodjanak békén, emlékük felett kegyeletünk virraszt. Dr. Kadocsa Gyula A kártevő állatok tömeges elszaporodása. (Az 1944. évi közgyűlés elnöki megnyitóiából.) Elmondta: dr. Kadocsa Gyula Tudjuk azt, hogy minden életközösségben (biocoenosis), vagyis minden élőhely (biotop) élőlényeinek: állatoknak és növényeknek az ottani tényzők hatására kialakult közös társadalmában mind az állatmind a növényfajok csak meghatározott minőségben és mennyiségben élnek. Az életközösségben élő állatok elszaporodása csak adig a mértékig terjedhet, ameddig azt a korlátozó tényezők megengedik. Az állatok igyekeznek a. rendelkezésre álló növényi és állati táplálékot felhasználni. Mivel ugyanazon a táplálékon élők között erős versengés áll fenn, egy-egy fajnak csak bizonyos számú egyede találja meg a megélhetéséhez szükséges táplálékmennyiséget. S ugyanez a szabály érvényes a lakóhely és védelem biztosítása tekintetében is, vagyis csak annyi állategyed lakhatik ott és találhat védelmet, amennyinek ilyen irányú igényei kielégülést nyerhetnek.