Dr. Surányi Pál szerk.: Rovartani Közlemények (Folia Entomologica Hungarica 1/1. Budapest, 1946)

cső kerületének kétszerese legyen. A trapéz-alakú cellofánlap leg­rövidebb oldalát ezután a fémcső oldalához (az érintőhöz) illeszt­jük úgy, hogy a cső végét fél cen­timéterrel túlérje. Most a cellofán­lapot a cső köré tekerjük szoro­san, majd ott kezdve, hol a ferde él végződik, a cellofáncső végét pálcikával, ceruzával benyomva (a csavarással ellenkző irányban ha­ladva) a cső belsejébe tűrjük visz­sza. Ekkor már le lehet húzni a fémcsőről, mert a lap ferde éle és a betürt vég (ha jól csináltuk) a cső­nek teljesen biztos tartást ad. A cső alsó végét, majd az állatok be­helyezése után felső végét is szo­ros gyapotcsomóval elzárva egé­szen kielégítő fiolát nyertünk. Ne­hézséget és zavart csak az szo­kott okozni, hogy a többszörösen összetekert cellofán rétegei közé levegő szorul, és az a levegő a fiolákat felhajtja az alkohol felszí­nére. Ezen egyszerűen úgy segít­hetünk, hogy az anyag elrendezése után az alkohol színe alá kénysze­rített fiolák fölött a levegőt ismé­telten vízlégszivattyúval megrit­kítjuk. Dr. Surányi Pál KÖZLEMÉNYEK A káposztalégy (Chortophila brassicae Bché.) idei kártevése. Az ország minden részéből kapjuk a panaszokat, hogy a kiültetett ká­poszta-, kel- és kárfiolpalánták sorra pusztulnak, néhol 50—60% a kár. A kártevő, amint megálla­píthattuk, a káposztalégy fehér, lábatlan nyűve, amely eleinte kí­vül él a gyökéren, később azonban mélyebben befurakszik abba, fel­hatol a gyökérnyakig, sőt még feljebb a szárba is. A nyű általá­ban 'többesével él egy-egy növé­nyen, ezért a sérült növény — fő­leg szárazságban — hamarosan elszárad. A nyü 3—4 hét múlva a földben barna tonnabábbá alakul át, majd egy hét múlva, június kö­zepe táján megjelenik az új légy­nemzedék, amelynek nyűvei épp­úgy pusztítanak a káposztaféléken, mint a tavaszi nemzedékéi, amely április végén, május elején rajzik és rakja le petéit a káposztafélék szártövére vagy a tőhöz közeli földhasadékokba. Később, nyár vége felé még egy harmadik nem­zedék is jelentkezik, de ez már nem veszedelmes a fejlett növény­re. A második nemzedék sem olyan veszedelmes, mint a tavaszi, az első, mert ez a palántákat lepi meg s ezért pusztítása is súlyos; míg a fejlettebb növény már könnyebben állja a kártevők támadását és ha részben szenved, fejlődésében el is marad, de nem pusztul el. A védekezés a már meglepett te- • rületen csakis vegyiszerekkel lehet­séges, mert az erőművi eljárás itt már nem vezethet célra. Az elszá­radt palántákat mindenesetre szed­jük ki kis kézi ásóval földestül, hogy a nyüvek, esetleg bábok is kikerüljenek és megsemmisíthetők legyenek. Másik teendő a káposz­taszüret utánra esik s abban áll, hogy a táblán visszamaradt gyö­kér- és szármaradványt, ahogy mondják: a torzsát gondosan szed­jük össze s égessük el, mert rajta vagy belsejében nyüvek vagy bá­bok rejtőzhetnek. A meglepett táblán a palántákat a kiültetésük utáni 4-ik napon, majd 8—10 nap múlva újból, eset­leg újabb 8—10 nap múlva még-

Next

/
Oldalképek
Tartalom