Dr. Surányi Pál szerk.: Rovartani Közlemények (Folia Entomologica Hungarica 1/1. Budapest, 1946)

Új rovarölőszerek. Irta: dr. Surányi Pál Az alkalmazott rovartan fegyvertára a kártevők elleni küzdelemben új fegyverekkel gazdagodott. Az elmúlt világháború alatt új, a rovarokra puszta érintkezés útján ható vegyszereket fedeztek fel és bocsátottak forgalomba. Ezek az új rovarölőszerek rendkívül sok ígéretet jelentenek a szakemberek számára, sőt a nagyközönség is élénk érdeklődéssel kísérte már kezdettől fogva a gyakorlati alkalmazhatóságukról szóló híreket és eredményeket. Most már úgyszólván az egész Földön ismerik ezt a három betűt: DDT, mely az USA hadseregében először használt ,,csoda"-rovarölőszernck a neve. Ez a fehér por jelentős mértékben segítette az Egyesült Nemzeteket a trópusi háborúban és így Japán legyőzésében, de áldotta ezt a port minden angolszász katona is az egész Földön, mert megszabadította őket a kínzó élősködőktől. A háborús titoktartás miatt aránylag későn kerültek nyilvánosságra a DDT-re vonatkozó adatok. Még most sem sikerül kimerítő ismereteket szereznünk magáról a DDT-ről, hatásáról és alkalmazhatóságáról a hozzánk érkező hézagos tudósítások miatt. Ezenkívül a még folyamatban lévő, mondhatni kezdeti kísérletek eredményeiről sokszor merőben ellentétes beszámolókat is olvashatunk ugyanegy folyóirat hasábjain. A DDT maga nem újdonság. 72 évvel ezelőtt egy német tudós fedezte fel a dikloro-difenil-triklóretán-t (ennek a rövidítése: DDT), de csak képletét írta le. 1941-ben a svájci (bázeli) I. R. Geigy cég Gesarol néven forgalomba hozott rovarölőszerének, amit elsősorban az istálló legyei ellen ajánlott, ez a szerves vegyület volt a hatóanyaga (pentaklór-difenil-etán). A DDT és Gesarol hatóanyaga tehát klórozott szénhidrogén, mindkettő ugyanolyan és ugyanannyi alkotórészből, atomból áll, de ezek felépítése, a klóratomok kapcsolódási módja más és más. A két vegyület biológiai hatása pedig nagy mértékben hasonló. Bár a Gesarol tulajdonságairól még Európában sem volt sok ismeretünk, az USA tudósai és a hadsereg szakértői azonnal felfigyeltek reá. A háborús nehézségek miatt csak 1942 novemberében tudtak 45 kg Gesarolt" kicsempészni Svájcból és az USA-ba eljuttatni. Sok fáradsággal sikerült azután ott a fehér, majdnem szagtalan porból a hatóanyagot (fél grammot) kivonni, amit azután dr. Herbert J. Haller vizsgált meg. Haller 1943 júniusában végre kiderítette, hogy ez a rovarölőanyag azonos a németek által már régen felfedezett szerves vegyülettel. Később azután Haller eredményeit egyeztették diplomáciai úton a svájciakkal. Az így most már kémiailag ismert anyaggal az entomologusok azonnal megkezdték a kísérleteket Orlando-ban (Florida); ezeket a legteljesebb titokban végezték, mert a hadseregnek fontos érdekei fűződtek e szerhez. A csendesóceáni hadszíntéren a dzsungelekben felhőszerü tömegben rajzó rovarok igen nagy mértékben kínozták a katonákat és így