Dr. Surányi Pál szerk.: Rovartani Közlemények (Folia Entomologica Hungarica 1/1. Budapest, 1946)

nyét mennyiségileg nem tudja kielégíteni, akkor azok a példányok, amelyeknek nem jutott már megfelelő minőségű fa a költésre, rámennek teljesen egészséges fákra is. Ugyanez történik túlszaporodás esetén is, amikor a nem egészséges faanyag kevésnek bizonyul a szútömegek számára. Ilyenkor és ilyen módon az eredetileg másodlagos kártevő elsőlegessé válik. Jórészt ebben rejlik az a veszély, amely erdeinket a szúfélék részéről fenyegeti. A szúfélék szaporodási viszonyai különlegesek és bonyolultak. Vannak fajok, amelyeknek az évadban csak egy nemzedékük van, és vannak, amelyeknek kettő. Másoknál, még pedig a többségnél, az éghajlat és az időjárás függvényeképpen hol egy. hol pedig két nemzedék fejlődik. Ezek mellett lehetséges az öreg, egyszer már szaporodott, de, azután regenerálódott nőstények második szaporítása (ú. n. testvérköltés), minek következtében nyáron egymás mellett találjuk az anyákat és az első szaporodásból származó új nemzedéket egyaránt Hasításban. Ennélfogva a különböző nemzedékek és a testvérköltések különböző fejlődési stádiumai az egész éven át megtalálhatók és az egész évadon át vannak szaporodásra kész bogarak. A szúfélék e két biológiai sajátsága már magában véve is nagyon előmozdítja egy heveny túlszaporodás (gradatio) létrejöttét és ezzel egy szúkalamitás kialakulását. Fokozza a veszélyt még az a közösségbiológiai kapcsolat, amely a szúfélék, mint másodlagos kártevők, és élősdiek közt tapasztalható. Ez akkor tűnik ki, ha a kalamitások lefolyását és megszűntét figyelemmel kísérjük és összehasonlítjuk az elsőleges kártevők ú. n. járványtanával (epidemiológia). Az elsődleges károsító rovarok túlszaporodásának és a kalamitásának vázlatos menete, illetve képe a következő. Általában 4 szakaszt lehet megkülönböztetni a jelenség folyamán: 1. Előkészítő (megindító, kiváltó) év, amelyben valamely biotikus vagy abiotikus tényező elindítja a lavinát, kiváltja a fokozódó elszaporodást. Rágási kártétel ilyenkor még nem vehető észre. 2. Lappangdsi időszak (= prodromális állapot) azon év vagy évek, amikor a fokozott szaporodás állandóan tart, de a rágás gazdaságilag még nem jelentős. A szaporodás fokozódása csak állandó megfigyeléssel és a népesség számbeli viszonyainak beható vizsgálatával mutatható ki. 3. Kitörés (— eruptio-állapot) : a túlszaporodás eléri legnagyobb fokát, tetőz, heves tünetekkel jelentkezik. 4. összeomlás (= krisis-állapot) : a túlszaporodás csökken és különböző gyorsasággal összeomlik, megszűnik. A népesség mennyiségi viszonyai visszatérnek a rendes értékekhez. Az elsődleges kártevők esetében a népesség szaporodásának menynyiségi görbéje a következőképpen alakul. A rendes értékből a megindítás évétől kezdve enyhén emelkedik pár éven át, azután hirtelen meredeken szökken fel (kitörés), eléri csúcsértékét, hogy azután a másik oldalon ugyancsak meredeken zuhanjon alá, pár év alatt a normális érték szintjére. Az összeomlás rohamossága több okra vezethető vissza ugyan, azonban legnagyobb szerepe van benne annak a hatalmas ellenséges élősdi seregnek, amely a károsító rovására azzal nem-