Dr. Szent-Ivány József szerk.: Folia Entomologica Hungarica 8/1-4. (Budapest, 1943)

és a lábszár. Az I. lábszár és lábfejek sárgák, a szárnyjegy barna, alapja átlátszó, a potroh barna, fénylő. — A nőstény fekete, csak az állkapcsai és csápnyelének alsó oldala sárga. Eddig Spanyolországból, Tirolból, Németországból, Olaszországból, Északafrikáből, Dalmáciából és Hercegovinából ismerték ezt a fajt. A Nagykőrös melletti Pálfái-erdőben egy példányt sikerült gyüjtenem belőle 1942. július 1-én. A Nemzeti Múzeum gyűjteményében további példányokat találtam Szigetszentmiklós, Vác, Budapest, Vajdahunyad és Mehádia környékéről. A magyar faunára új. Diodontus minutus Fabr. Szeged — Boszorkánysziget VI. 18.; Kolozsvár VII. 10. Oxybelus nigripes Oliv. Szeged, Dorozsmai-út mentén VI. 24. Ritkább középeurópai faj. Oxybelus mandibularis D h 1 b. Szeged, VI. 15. Ritka középeurópai faj. Sphecius luniger E v e r s m a n n. Handlirsch

1 1889-ben írta le. Sarepta, Taurus, Fiume, Orehovica az eddig ismert lelőhelyei. A Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményében lévő oravicai példányt Handlirsch határozta meg. VI. 11-én Móczár Miklós, majd VI. 29-én a szerző a Nagykőrös melletti Pálfáierdő homokos tisztásain, nyiladékain több példányát gyűjtötte. — Stizus-hoz hasonló, de annál jóval nagyobb. 15—17 mm. A him csápostorának utolsó íze másfélszer hosszabb, mint az utolsó előtti íz. Az ajak (labrum), a csápostor alsó része s az állkapcsok feketék. A hím potrohának utolsó szelvénye egy nagyobb hegyes nyúlványt visel, míg a nőstény utolsó potrohszelvényén 3 kisebb hegyes nyúlvány van. A nőstény ajka sárga, fekete felső folttal; szemeinek belső oldalát is sárga csík díszíti. A potroh első szelvényén két kis lekerekített sárgásfehér folt, II. szelvényén megnyultabb és erősebben görbült, III. és IV. szelvényén középen csaknem összeérő világos foltpár látható. Az V. szelvényt egy világos csík, a hatodikat egy világos folt díszíti. A világos foltok mind a szelvények elülső részén vannak. A potroh hasoldala fekete. Rozsdavörös lábainak alapja fekete. A hasonló európai fajokkal foglalkozó B e r 1 a n d összefoglaló munkájában a Sph. nigricornis Dufour nevű fajt 1 Handlirsch: Monographie der mit Nysson und Bembex verwandten Grabwespen IV. Sitzber. Akad. Wissensch. Wien, XCIII, 1889, p, 457—458.