Dr. Szent-Ivány József szerk.: Folia Entomologica Hungarica 8/1-4. (Budapest, 1943)
Lebia crux minor L. ab. scutellata Letzn., Lebia cyanocephalu L. ab. femoralis Chaud., Dromius angustus B r. var. bescidicus R e i 11., Haliplus lineolatus M a n n h. , Hydroporus dorsalis F. ab. marginalis S c h s k y., ab. transversalis D. T., Agabus subtilis Er.) für die Fauna von Ungarn wahrscheinlich neue Arten bzw. Varietäten und Aberrationen. NÉHÁNY NEVE KÉTESEBB HYMENOPTERA 1942. ÉM GYŰJTÉSEIMBŐL. Dr. Móczár Lászlótól (Kolozsvár). Az 1942. esztendő a hártyásszárnyú rovarok gyűjtése szempontjából kedvezőtlen év volt. A szélsőséges csapadékmennyiség, majd a mindent kiégető szárazság sok életheiyet nemcsak megtizedelt, hanem teljesen átalakított. Mind a Radnai havasok kopár hegytetői, mind a Tihanyi félsziget homokos élethelyei, nemkülönben Szeged, Nagykőrös, Kolozsvár környékén az általam többször felkeresett gyűjtőhelyek igen faj- és egyedszegények voltak. Mindezek ellenére sikerült néhány jellegzetes és ritka fajt gyüjtenem, amelyeket a Faunakatalógus, sorrendje szerint az alábbiakban ismertetek. I. Fam. Chrysididae. Hedychridium ardens var. jucundum M o c s. Nagykőrösön a Pálfái-erdő homokos területein több példányt gyűjtöttem VI. 30-án. Igen hasonló a H. coriaceumhoz, de elő- és utótora jóval durvábban pontozott. II. Fam. Psammocharidae. Psammochares plumbeus F. Szeged, Dorozsmai-út környéke, VI. 16.; Nagykőrös, Pálfái-erdő VI. 29—VII. 2.; Tihany VIII. 20. A homokos, napsütötte területek jellemző gyakori szürke útonálló darazsa. Psammochares aculeatus Thorns. Nagykőrös. Pálfai-erdő VI. 29—VII. 2. A piros-fekete színezetű utonállódarazsak között a legnagyobb egyedszámban volt jelen. A him elülső lábfején levő