Dr. Szent-Ivány József szerk.: Folia Entomologica Hungarica 8/1-4. (Budapest, 1943)

Említésre méltó, hogy a Dociostaurus tnaroccanus T h u n b., a marokkói sáska, amely még néhány év'tizede is pusztító tömegben lépett fel, egyetlen ízben sem került szemem elé a Hortobágyon. Időrendi megjelenést illetőleg csupán annyit jegyzek meg, hogy a Chortippus declivus Fisch, kifejlett egyedei már júliusban tömegesen jelentkeztek, augusztusban viszont hirtelen megcsappant a számuk. Az ohati viszonyokkal összevetve érdekes, hogy az Ohaterdő tisztásain éppen ősszel szaporodott meg a Ch. declivus Fisch, faj száma. Évi két generációról e faj esetében nem tudunk. A többi tömegesen megjelenő faj főképpen augusztus elején érte el kifejlődését. A sáskák tartózkodási helyét tekintve a Hortobágy növényi asszociációi

1 közül első helyen a Festucetum pseudovinae gyepje áll (4. kép). A Festucetum növényei nem képezik kizárólagos táplálékát az itt élő sáskáknak és némelyik szöcskének; a Festucetum esetünkben a Hortobágy egyik elkülönülő élőhelyét jelenti. Ennek az élőhelynek a morfológiájára többek között jellemző, hogy talaja a laposokat tavasszal és ősszel elborító víz szintjénél 10—40 cm-rel magasabban van. Már ez is hatással van a talaj milyenségére, pH értékére; ezek együttese és még több más hatás is (elsősorban a klima) közrejátszik az alacsonyfüves, zárt, xerophil jellegű Festuca pscudovina növényi asszociáció kialakításában (4. kép). A Festucetum borította területeken a felsorolt fajok néhány növénylakó, kissé párásabb mikroklímát igénylő faj kivételével (Conocephalus fuscus F b r., C. dorsalis L a t r.) mind előfordulnak. Az Agrostideto-Beckmannietum a hortobágyi nedvesréti-vegetáció képviselője. Tavasszal víz alatt áll (sziki lapos), ilyenkor Orthoptera élőhely tekintetében alig jöhet számításba. Nyárra kiszáradva (5. kép) itt is megtalálhatók a Festucetumon élő fajok, a geophil alakok (Dociostaurus, Omocestus petraeus Bris., Oedipoda, Oedaleus) kivételével. Az Aeolopus thalassinus F b r. bár tipikus geophil forma, mégis élőfordul a kiszáradt Agrostideto-Beckmannietum területén, mert ott tar1 Soó Rezső: A Hortobágy növénytakarója. 1933. A „Debreceni Szemle" kiadása.